maradj velem!

A holdfényes éjszakában lépkedett egyedül, nem figyelt semmire, csak a kavargó gondolataira. Valahol magasan repülő cikázott át az égen. Lágy dallamok kavarogtak a fejében és egy jól ismert tekintet. Nehéz volt a lelke és az elméje, elveszett már régen. De ezt mind jól tudjátok. Minden más az ízek, a színek, és a hangulatok. Keresi a vigaszt messze. Messze már, távol a fehér felsős, cigarettázó férfitól és mélyen, legbelül mégis egy kívánsága van:

Évek telnek el, évek alatt ismerjük meg egymást és összefonódnak az életutak egyszer, de mindig vannak kivételek. Annyira sajnálatos, mikor az ember saját bőrén tapasztalja mindezt. Hányszor fogok még vallani, neked és magamnak?

Varázslatos ma éjszaka a Hold, varázslatos pillanatot adhat egy-egy délután, hallgatok és magamba zárom.

Látni akarlak!

louder than words

Hiányzik a régmúlt, hiányzik a pillanat, amely megszakad az esti párás ködben. Hiányoznak a bűnös és bűvös percek. A tavalyi tél hideg éjszakái és a kilátástalanság bomlása. Kilátástalanság a jelenben is van, de ez már más jellegű, hideg is kiszámítható. Pontos képek rajzolódnak, és a be nem teljesülés örök megtörthetetlensége. Indulnom kellene a saját utamon, új távlatok felé. Mégis vonzz a múlt, megőrít a vágy, ami egyszerre fizikai és pszichés. Melyik az erősebb, melyik fog győzni, és melyik győz le engem? Egyszer vége lesz vagy addig fog ez tartani még le nem jár az idő? Az időm.. Hallgassatok szavaim, maradjatok örök nyugadalomban a lélek elátkozott mélységében.

miért léteznek elátkozott szerelmek a csillagokban?