marie antoinette és a többi.

Sofia Copolla alkotása lenyűgöz. Ma csak úgy találomra tettem be a dvd lejátszóba a Marie Antoinettet. Régen láttam, de ezúttal a részletkre koncentráltam. A zenére, a környezetre, a színekre és a ruhákra. Milyen becstelen volt a világ, már akkor is. Pletykák, intrikák és cselszövések kereszttüzében élni Versaillesban, minden bizonnyal fárasztó lehetett. Mindemellett, élvezetes és látványos produkcióról van szó. Kissé kiszinezett történet, de kell a léleknek. Marie A. nem volt szerethető figura saját korában, de ebből a meglátásból, mégsem lehet rá haragudni. Közel áll az emberhez, hiszen tökéletlen, mint mindenki az életben. Ez pedig egy örökérvényű közhely.

.....................................................................................................

Reggel kidobott az ágy, nem tudtam aludni. Elindultam, csak úgy a városba. Céltlanul. Igazából semmi nem történt ma velem, de úgy érzem mindent átéltem. Jöttem, mentem, nevettem, sírtam, olvastam, napoztam, filmet néztem, ödöngtem és emlékeztem... Az utóbbi volt a legkegyetlenebb, szinte percről percre feltudtam idézni mindent. Először próbáltam kielemezni, megfejteni, hogy mi történt, de nem sikerült. Hol a hiba?
Mikor lesz ez már jobb? Napról napra rosszabb.

Fontos vagy!

üres szavak

"találkozott a lelketek ebben a világban..."
Szkeptikus vagyok. Nem hiszek a 3 napos csodákban. Már nem. A pletyka fészkek meg jobb, ha nem kerülnek a szemem elé.


OMG! Beszédesebb nem is lehetnék. Kezdem érteni a dolgokat. De mégsem. Most akkor hogy is vagyok kérem szépen??

Hallgasd figyelmesen. Így igaz minden.

"Ha nem vagy velem, utánnad nyúlok, ha itt állsz előttem, álarcot húzok..."

..........................................................................................

Az esőt megúsztuk. Ismerős környezetben (B), az "önök kérték" örökzöld slágereivel fűszerezve. S élvezte a legjobban. :D ("legközelebb lányok, ebbe a döcikébe megyünk, jó?" "jójó, hát persze.":))

Én pedig örültem, hogy kavargó gondolaktól mentesen szürcsölhetem H. mellett a Caramelitámat.

Előre is elnézést a szörnyű képekért, de muszáj vagyok postolni. Csak úgy. A vicc kedvéért. De szerencsénkre legyen mondva, hogy S igazán fotogén. És ezt ő maga is megerősítette. :]

"-régi szép emlékek?

-valahogy úgy. tudod szeretem őket. a szépre kell emlékezni, nem igaz? szóval tedd le azt a telefont." :)

Úgy látszik, hogy S. kifogyhatatlan az "edzőtermeslajosos" történetekből. Hiányzott már a s-dance. :)

"lányok, szörnyű kép lett rólatok!" :D

xxx.

legenda.

Hihetetlen. Egy legenda távozott el. Veszteség ez a zene iparban, épp úgy, mint tavaly Yves Saint Laurent halála a divat világban.

Minden túlzás nélkül, az egyik legjobb volt. Berobbant a '80-as években, amikor nem volt semmilyen megmozdulás a "thriller" nélkül. Mindenki ismerte és táncolta a hírhedt zombi táncot.

Úttörő lett a lehető legtöbb területen: divatot teremtett a szűk nadrágaival és váll tömőivel, valamint egyedülálló módon először volt látható csoportos koreográfia zenei klippjeiben. A híres moon walkozást pedig meg sem említem.

Örök és megismételhetetlen.

rövid történet

Hirtelen tűnt fel, a semmiből. Magas volt, barna haját néhány ősz hajszál szőtte át. Kinyúlt fehér trikót és fekete nadrágot viselt. Szürke kardigánjára egy hanyagul feldobott sálat tekert. Művész ember volt, aki úgy nézett ki, mintha egyenesen Párizsból érkezett volna. Vékony, finom keze volt, mondhatni nőies. Magam előtt láttam, ahogy az ecset vonásaiból megszületik a kép. Félhomály van a poros kis padlás szobában. Dohány füst gomolyog, boros poharak és régi Vogue magazinok számai hevernek szerte a padlón. A manzárd tetők fölötti Párizs panorámája leírhatatlan. Az utca sarokról a tangó harmonikás bohókás akkordjait viszi a szél le egészen a Szajnáig. Szerelmes párok bújnak össze asztalaik felett a Cafe de Flor-ban. Részeg emberek tántorognak a macskaköves lámpákkal megvilágított utcákon. És az Eiffel torony, ahol minden kezdődik és végződik...

Mintha villám ütés ért volna, tértem magamhoz a kábulatból. Ruganyos, határozott léptekkel a sajtok felé indult. Miután kiválasztotta a megfelelőt, két baguettet tett egy-egy papír tasakba. Ezután a borok között válogatott, szakavatottan. Látszott rajta, hogy tudja milyen a jó bor. Testes, száraz bordeuxi fehérbor mellett döntött.

A tekintetét rám szegezte, átható pillantással mért végig. Máskor tolakodónak nevezném, az efféle leplezetlen "megbámulást", de ez más volt. Egy pillanat volt csupán és nem volt ebben semmi különös, kivetnivaló vagy éppen rossz. Mintha két eltévedt lélek találkozott volna össze.

Amilyen gyorsan feltűnt, olyan hamar el is illant. Utoljára visszanézett, majd elővett egy cigarettát, meggyújtotta és eltűnt. Visszatért a padlás szobába alkotni. Én pedig ott maradtam, újabb álom képekkel megint.

idegen parfümök és az eső.

Vasárnap hajnalban egyáltalán nem kívánkoztam az esőbe, de ma reggel más volt. Jól esett. Mintha cseppenként az arcomra esve akarta volna kimosni a gondolataimat, a zápor friss illatának józansága pedig kiszűrni ezt az átkozott illatot az orromból. Találtam, szombat este egy sör kertben. Nem, inkább ő talált rám. Vicces, nem?

Ismerős volt, éreztem már valahol, valakin ezelőtt. El akarom dobni, eltávolítani magam mellől. Felesleges ez az egész cécó, magamnak ártok vele. Lebénít, de még képtelen vagyok megválni tőle. Majd egy kicsit később. Ígérem.

....................................................................................................

A vidám délelőttöt felváltja a kegyetlen délután. Így van rendjén, hiszen nem lehet minden fenékig tejfel, ugye? Én pedig erre annyit mondok, hogy fütyülök rá.

...................................................................................................

things of my life today. és a beszélgetés. anya. végre az elejétől a végére értem.

ui.: nate, most erre mit mondjak? grúmázolás és ölelés, hát ott a pont. :)

lám, lám...

Vannak helyzetek, amikor muszáj össze ülni néhány jeges csoda ital felett, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat. (részemről meg van az ürügy egy mennyei koktél elfogyasztására:))

Más helyett annyira könnyű dönteni és helyesen viselkedni, de mikor a magam részéről kellene a tettek mezejére lépni, hát bizony megáll a tudomány. Eldöntöttem, senki felett nem török ezentúl pálcát, amíg a magam sorsát nem vagyok képes a megfelelő mederbe terelni. Ha nagyon pesszimistán fogom fel a dolgokat, talán soha többé nem kell döntő bíró szerepben tetszelegnem. Azt hiszem másik lehetőség pedig nincs is...

H, az élő bizonyíték, hogy mi megint jó helyen voltunk, jó időben idilli pillanatok szem tanúi.

Nem tudom mi lenne a rosszabb, ha tényleg azt hallottam volna amit vagy ha egyszerűen csak félre értettem. Nem vagyok kíváncsi a bennfentes információkra.

...................................................................................................

A tegnapi birthday party jó volt. A képektől most megkímélnék mindenkit, ugyanis úgy hiszem, ha kitenném, néhányan a fejemet vennék. :)

Mint jól tudjuk, party nincs afterparty nélkül. Huncutok vagyunk, tudjuk. Pontosítva angyal jelmezbe bújt (platformos) badgirl-ök...

vágy és vezeklés

"...-Cee, tévedés volt.
-Tévedés.
-Nem ezt a változatot akartam elküldeni.
-Nem.
-A rosszat tettem a borítékba.
-Igen. Briony elolvasta.
-Jaj, istenem. Sajnálom. Sajnálom... Ostobaság volt. Nem arra szántam, hogy valaha is elolvasd. Hogy bárki is elolvassa,
-Hetek óta így van... Talán hónapok óta. Nem tudom. De ma... egész nap olyan furcsa volt. Furcsán láttam mindent, mintha először látnám. Máshogy festettek a dolgok, túl éles, túl valóságos volt a kép. Még a tulajdon kezemet is másnak láttam. Máskor meg úgy tetszik, mintha a szemem láttára zajló események már régen megtörténtek volna. és egész nap nagyon haragudtam rád - és magamra. Azt hittem meg se kottyan, ha többé sosem látlak, sosem váltunk szót. Azt hittem, elmész s én boldog leszek. Nagyon dühös voltam. Valószínűleg így próbáltam nem gondolni rá. Kényelmes megoldás...
-Rá?
-Előbb tudtad, mint én. Történt valami, nem igaz? És te előbb tudtad, mint én. Olyan ez, mint amikor túlságosan közel kerülünk valami nagyon nagyhoz, és ezért nem is látjuk. Én még most sem vagyok benne biztos, hogy látom. De tudom, hogy ott van. ... Tudom, hogy ott van, mert miatta viselkedtem nevetségesen. És persze te is... De ahhoz hasonlót, mint ma délelőtt, még sosem csináltam. Később nagyon dühös voltam miatta. Sőt, már közben is, amikor történt. Fegyvert adtam a kezedbe, mondtam magamnak, amit ellenem fordíthatsz. Aztán ma este kezdtem érteni... Hogy is lehettem ilyen tudatlan magammal kapcsolatban? Ilyen ostoba? Ugye tudod, miről beszélek? Mondd, hogy tudod!
-Tudom. Pontosan tudom..."

...................................................................................................

Hmm, ironikus az élet. Nem baj, kimondom. Hiányzol, de nem tudom eldönteni, hogy te vagy az állapot, ami felemelt és most kegyetlenül letaszított. Beszélhetek vakon a világba, de nem tudok hazudni. Nem tudom meg nem történtté tenni a dolgokat és nem is akarom. Lehet, hogy nem mondtam nagy szavakat és nem tettem vallomást, mert míg az egyikünk állította, a másik érezte. Vágy és vezeklés. Szeretem ezt a két szót. Módfelett kifejező. Amíg meg nem kapjuk az áhított dolgot vágyakozunk, veszedelmes dolog ez, de miután meg van, hétköznapivá, természetessé válik a szemünkben. Őrültséget csinálunk, elüldözzük egymást, utána pedig bánjuk és vezekelünk (én legalábbis így vagyok vele), ez talán még veszedelmesebb. Mi lesz a holnappal? Velünk? Létezünk még egyáltalán ilyen formában? Jól van, legyünk büszkék és nézzünk keresztül egymáson, mintha soha nem is találkoztunk volna...

nyári éjszakák...

...imádom őket. Különösen a balzsamos levegőjű, fülledt estéket Sz. társaságában. Még az olyan megalázó helyzet sem tudta kedvünket szegni (szerencsére), mint az árkádos incidens. Pedig nem voltak nagy igényeink, igazából lényegtelen is. De már megint itt van ez az ostoba véletlen, akit úgy hívnak, hogy sors. Üldözzük egymást, szó szerint. Isten lássa lelkem, én szeretném kikerülni. Csak nem sikerül... :) Szeretem a hátizsákokat.
Nincs jobb ezeknél a pillanatoknál. Néhány óra gondtalanság és végtelen csacsogás mindenről. Megfigyelések, tapasztalatok, tények. Fotózkodás és ödöngés céltalanul a "fények városában". :]
Ismerős alakok sziluettje és kínai kifőzde a kihalt sikátorban. Bámulni a csillagokat és a repülőket. Stílus ez a javából. És véget nem érően emlékezni, mintha az éj leple alól bújtak volna elő, hogy még jobban megrémítsenek. Felidézni a szép perceket, amik (talán) már soha nem köszönnek vissza. A hűvös reggeleket a parkban, mikor nem létezett semmi és senki, rajtunk kívül...
Sz, köszönöm a tegnap estét. Imádlak, nagylány :)



















Azt mondtam, hogy nem teszem fel ezt az örökzöld számot ide, de rájöttem, hogy nélküle nem lenne teljes ennek a nagyszerű estének az ismertetése, szóval had szóljon. :D



.....................................................................................................
A vigasz díj soha nem jó. Legalábbis számomra nagyon nem. Nem is szeretném elfogadni. De lehet, hogy épp ez volt a baj eddig is. A dac, dacolni mindennel, véleményt kifejteni. Nehéz lesz, de fejet kell hajtani és fejest ugrani, egy új, ismeretlen dologba...

ui.: Natie, tudod-e, hogy mi igazából kergetjük egymást. macska egér játék ez a javából. :)

Street Style

Nem emlékszem pontosan hogy is tévedtem először street style-os oldalra. A lényeg, hogy megfogott. Azóta is visszajáró látogatója vagyok az ezzel foglalkozó honlapoknak. Nem a műviességről szól és nem is a top trendek követéséről. Egyszerűen bemutatja és megmutatja a fantáziával és kiváló stílus érzékkel rendelkező embereket. Marc Jacobs szájából hangzott el egy alapigazság, amit igen célszerű szem előtt tartani, mégpedig: "A divatban nem a "miért?" a fontos, hanem a "miért ne?".
Magyarországon ugyan még gyerek cipőben jár a street style fogalma, de azért már néhol fellelhető. Gátló tényezőnek tekinthető viszont a magyar emberek mentalitása. Míg külföldön nem izgatják az embereket mások öltözéke, toleránsan elfogadják egymást, addig hazánkban szaporán megy az ujjal mutogatás és pusmogás egy-egy merész koncepció láttán. Pedig igazából lehet, hogy semmi kivetnivaló az illető outfit-jében, de a hozzá nem értőnek ízléstelenségre vallhat vagy az általános társadalmi normának megfelelően könnyebben megy a kritizálás. Sajnos nálunk egyértelműen az utóbbi érvényes leginkább.
Végül is a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat a ruhánkban. Legyünk merészek, de ne feledkezzünk meg a kevesebb néha több arany szabályáról és ne keverjük az esztétikát ízléstelenséggel.

source: Hel Looks
Glam Canyon
Cot cot street fashion

omec.

Edward "nagyon elbűvöl engem". (hajnali 3-kor pedig főleg :]) Vagyunk így egy páran, de most nem is igazán a szereplőre gondolok, hanem a jellemre. Titkon minden lány egy Edwardra vár. Manapság persze sokkal divatosabb is egy pofátlanul jóképű vámpír után ácsingózni, mint várni a "tejfölös szájú" herceget fehér pacin. Brrr. Ki is ráz a hideg.
De hogy miért is van ez így? Elsősorban senki nem akar egy piperkőc alakkal lógni (tisztelet a kivételnek, de sajnálom nekem teljességében egyenértékű az egész szőke herceges mendemonda az előbb leírttal.) Másrészről valószínűleg semmi izgalom nincs benne, nem úgy Edward, aki mellett minden bizonnyal soha nem unalmas az élet. Végül pedig itt van a megjelenése. No persze itt nem a küllemére gondolok (egyébként az sem utolsó szempont) hanem a természetére. A kissé, morcos de imádni való modorra. Arra a kedves, pajkos, félhold alakú, csibészes mosolyra, amivel mindenkit levesz a lábáról. Beleértve engem is. Vajon hány fiú táncolna a Clair de Lunera? Valószínűleg nem sok, de akik mégis, nekik adjuk meg az esélyt. Edwardot pedig hagyjuk meg a képzeletünk tengerében élni...
Azért egy harapást nem utasítok vissza.

Catwalk...Runway...

Nagyon régóta vártam. Vártuk. Eltelt és nagyon jó volt. Kiengedtük a gőzt, de rendesen. :)

De igazán megérdemeltük már és biztos vagyok benne, hogy ez csak a nyár intrója volt. Tehát hamarosan folytatjuk...

the street is our runway. Itt született meg a fülbemászó Catwalk, runway című szám. :)

Elmaradhatatlan. este, utcák, fények. szerelem ez a javából.

A jó lányok eljutnak a mennyországba, a rosszak pedig ahová csak akarnak... Ezt már tudjuk. :]

Lassan jobbak vagyunk már, mint a CobraSnake, non? :)

ui.: a lényeg megvolt. infinity. megunhatatlan. :]

d, mint dáárlin'

"Hey Nate,

Hirtelen, mintha megváltoztál volna. Világos, pasztell tónusokról a sötét színekre váltottál. Nem vagy ott ha kereslek, de amikor nem is gondolok rád, hirtelen felbukkansz. Olyankor, mintha áram ütés érne.
Miért nem tudok szakadni? Nem tudom, de úgy érzem nem is akarok.
Nem kell látnom ahhoz, hogy érezzelek. Elég ha bedugom a fülest és a zene oda repít hozzám. Látod, ezek csak rólad szólnak. Ott vagy bennük. "





Szeretnék hinni abban, amit I. mondott, de félek is. Duál lelkek. Majd egyszer, találkozunk. Remélem.

vakációóó

Végre vége. Legalábbis egy kis időre. Utolsó nap volt. Túl nyomottnak és fásultnak éreztem magamat ahhoz, hogy igazából örvendeni tudjak ezeknek az örömteli perceknek. Foghatom az időjárásra vagy arra, hogy bal lábbal keltem fel. De lehet nem kellene áltatnom magamat?

Óóó, de hagyom is ezeket a kellemetlen gondolatokat tovatűnni magamtól. Itt a nyár. És végre éreztem ma. Ahogy kiléptem délután egy üzletből megcsapott a cigaretta, a pizza tészta frissen sült illata és az eső előtti levegő kábult mámora. Tényleg nagyon kellemes volt, ott és abban a pillanatban megálltam és mélyen magamba szívtam. Kell ennél több?

fashion gone rouge

ui.: szörnyűséges állapotok törölve. :]