nyári éjszakák...

...imádom őket. Különösen a balzsamos levegőjű, fülledt estéket Sz. társaságában. Még az olyan megalázó helyzet sem tudta kedvünket szegni (szerencsére), mint az árkádos incidens. Pedig nem voltak nagy igényeink, igazából lényegtelen is. De már megint itt van ez az ostoba véletlen, akit úgy hívnak, hogy sors. Üldözzük egymást, szó szerint. Isten lássa lelkem, én szeretném kikerülni. Csak nem sikerül... :) Szeretem a hátizsákokat.
Nincs jobb ezeknél a pillanatoknál. Néhány óra gondtalanság és végtelen csacsogás mindenről. Megfigyelések, tapasztalatok, tények. Fotózkodás és ödöngés céltalanul a "fények városában". :]
Ismerős alakok sziluettje és kínai kifőzde a kihalt sikátorban. Bámulni a csillagokat és a repülőket. Stílus ez a javából. És véget nem érően emlékezni, mintha az éj leple alól bújtak volna elő, hogy még jobban megrémítsenek. Felidézni a szép perceket, amik (talán) már soha nem köszönnek vissza. A hűvös reggeleket a parkban, mikor nem létezett semmi és senki, rajtunk kívül...
Sz, köszönöm a tegnap estét. Imádlak, nagylány :)



















Azt mondtam, hogy nem teszem fel ezt az örökzöld számot ide, de rájöttem, hogy nélküle nem lenne teljes ennek a nagyszerű estének az ismertetése, szóval had szóljon. :D



.....................................................................................................
A vigasz díj soha nem jó. Legalábbis számomra nagyon nem. Nem is szeretném elfogadni. De lehet, hogy épp ez volt a baj eddig is. A dac, dacolni mindennel, véleményt kifejteni. Nehéz lesz, de fejet kell hajtani és fejest ugrani, egy új, ismeretlen dologba...

ui.: Natie, tudod-e, hogy mi igazából kergetjük egymást. macska egér játék ez a javából. :)