Ő az!

Ő az a fiú, aki mindig tudja, hogy mit kell mondania. Ő az, aki miatt gyorsabban ver a szívem. Ő az, aki a tökéletlenségében tökéletes. Ő az, akinek kifogástalan a modora. Ő az, akinek nincsenek felesleges mozdulatai. Ő az, aki megbánt, de nem tudok rá haragudni. Ő az, akinek az illata elkábít. Ő az, aki nem tud szeretni.

És Ő az a fiú, akit mindennél jobban szeretek!

mert gyenge..

Mikor adhatom fel ezt az átkozott reménykedést? Mikor szűnik meg a fény? Csak, mert régen nem beszéltem már erről, most megteszem. A változás mindig adott, de miért nem élek vele? Mert egy gyenge nő vagyok, akinek a szíve hangosabban érez, mint az esze!

..

Hát mondja meg valaki, hogy mi a szerelem? Önmegadás, szenvedés vagy boldogság??
A hideg ráz ettől az érzéstől, mégis ettől lesz a legmelegebb érzetem. Szerelmes vagyok! Nem egy személybe, nem az ideálomban nem is szép szempárokba, hanem az érzésbe.
Ezek a folytonos, monoton körök fárasztanak. Hittem a sorsban, mostanság azonban árulásnak gondolom az akaratát. Egyszer egy szeptemberi délután, rossz helyen voltam, rossz időben. Mostmár tudom. Hogy bánom-e? A szép perceket nem, de minden egyes boldog pillanatért hullott egy könnycsepp.

'Egy francia mondás szerint a szerelmet egyvalamiről lehet megismerni. Ha az egész világon csak az képes megvigasztalni, aki megbántott.'
Vass Virág