omec.

Edward "nagyon elbűvöl engem". (hajnali 3-kor pedig főleg :]) Vagyunk így egy páran, de most nem is igazán a szereplőre gondolok, hanem a jellemre. Titkon minden lány egy Edwardra vár. Manapság persze sokkal divatosabb is egy pofátlanul jóképű vámpír után ácsingózni, mint várni a "tejfölös szájú" herceget fehér pacin. Brrr. Ki is ráz a hideg.
De hogy miért is van ez így? Elsősorban senki nem akar egy piperkőc alakkal lógni (tisztelet a kivételnek, de sajnálom nekem teljességében egyenértékű az egész szőke herceges mendemonda az előbb leírttal.) Másrészről valószínűleg semmi izgalom nincs benne, nem úgy Edward, aki mellett minden bizonnyal soha nem unalmas az élet. Végül pedig itt van a megjelenése. No persze itt nem a küllemére gondolok (egyébként az sem utolsó szempont) hanem a természetére. A kissé, morcos de imádni való modorra. Arra a kedves, pajkos, félhold alakú, csibészes mosolyra, amivel mindenkit levesz a lábáról. Beleértve engem is. Vajon hány fiú táncolna a Clair de Lunera? Valószínűleg nem sok, de akik mégis, nekik adjuk meg az esélyt. Edwardot pedig hagyjuk meg a képzeletünk tengerében élni...
Azért egy harapást nem utasítok vissza.