2009. november 6., péntek

tök parádé??

Az ígéret szép szó... jöjjenek a várva várt halloween-i és az azt megelőző kedvenc időtöltésünkor készült képek sorozata. :)


A mackó alsóért és a menő pulcsikért utólagos elnézést mindenkitől, de az vesse ránk az első követ, aki Chanel kosztümben faragott már tököt...

A halloween-i partyról kevés kép készült és még kevesebbet mertem postolni... Izgalmas, ha marad egy kis titkunk, non?
.........................................................................................................................................................................................

"Egy csillag jelent meg az égbolton és teljes fényével sugárzik. Milyen szép dolog, az emberek között egy csillagot találni, egy szeretõ lelket, aki ad, és aki elfogad. Az elkövetkezõ napokban szemléljük az éjszakai égboltot, és ha kérdésünk van, hagyjuk, hogy a csillagok válaszoljanak."


Könyörgöm üssön le valaki, ha netalán újra internetes horoszkópokat kezdenék böngészni...

2009. november 3., kedd

cities in dust

A halloweeni hangulat még valahol itt ólálkodik körülöttem. (Néhány képet hamarosan megosztok a tisztelt publikummal, ígérem.)
Most fáradt vagyok és kíváncsi. Nem elég semmi, többet szeretnék tudni, ami valljuk be és ezt igazából nekem kellene a leginkább belátni, hogy nem kecsegtet semmi jóval. Nem is világok találkozása ez, hanem valami egészen más. Távoli.
Az a pofátlanul szép arc meg hab a tortán...

Cities In Dust

mostmár ismered.

legalább egy valami közös, illetve kettő. kész. vége. sziaa.

ui.: good night.
johnny & kate. <3

2009. október 30., péntek

who's bad??





Mára ennyi, de tudjátok mit? Keresek még valami MJ-t. Lehet gondolkodni, holnap este pedig indul a moonwalk!!

2009. október 27., kedd

csábítás

Csábítani tudni kell vagy legalábbis ajánlatos. Valaki ezzel a kiváltsággal születik és a zsigereiben is eme tudomány magas iskoláját hordozza. De akad olyan is, akinek egy élet is kevés az elsajátításához.
Máskülönben a kacérkodás lélekemelő is tud lenni, avagy mélybetaszító. Nem tudom ki hogyan éli meg, ha csábos pillantásai mindhiábavalóak. Sok esetben megesik, hogy minden próbálkozás ellenére az elcsábításra szánt személyt hidegen hagyja minden finom jel. A lényeg az, hogy nem kell komolyan venni, maradjon csak a játék része.

"Azt hiszem, a csábítás kölcsönös dolog, vagy inkább mondjuk így: a csábítás alapja a kölcsönösség. Hiszen minden csábító mellett kell lennie egy elcsábítottnak is..."

Mikortól számítható valaki csábítónak vagy elcsábítottnak? Lehet észrevétlenül is elcsábítottá válni? Egyértelműen igen. Sőt, észrevétlen csábítókból több, mint elég van. Elég a megjelenésük és lehengerelnek bárkit.
De mi a csábítás? Egyoldalú vagy kétoldalú dolog? Megválaszolhatatlan kérdések.

"Vajon miből ered az a különös képességünk, amellyel sikerül elérnünk, hogy a másik ember vonzalmat érezzen irántunk? Szinte felfoghatatlan. Az bizonyos, hogyha létezik szándékos és tudatos csábítás, akkor van ösztönös csábítás is, amikor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy akaratunk ellenére csábítottunk..."

Személy szerint nem tartom magamat a végzet asszonyának. Mi több, a lehető legmesszebb állok ettől a kitüntett státusztól. Komoly jelentőséget nem tulajdonítottam neki, kivéve egy bizonyos 5 percet. Amikor azt mondtam, jó lenne, ha egy pillantás elég lenne. Kopp. Nem elég és nem is kell, hogy elég legyen. A megunhatatlan eszme szóljon újra, ha a sors úgy akarja, úgy lesz minden. És tényleg!!

Az idézetek Patrizia Gucci Csábítás c. könyvéből származnak.




Photographer: Camilla Akrans
For: Man About Town F/W 2009
Models: Anja Rubik & Sasha
from: Fashion Gone Rogue

2009. október 26., hétfő

young folks és a kis bika



a mai nap kedvence. szeretettel mindenkinek!_________________________________________________________________________

Létezik olyan, hogy kiteszem a lábamat az utcára és találkozunk? Meg kell, hogy valljam ma az a szörnyű érzésem támadt, ha most New Yorkban élnénk ott is találkoztunk volna. Igazából nem is szörnyű, csak megrémiszt, hogy milyen kicsi a Világ...

"bika a bikában" és még csak nem is voltam vicces kedvemben ma. :)

2009. október 24., szombat

advertisement of day

Bottega Veneta
Photographer: Steven Meisel
Models: Anna Jagodzinska, Sigrid Agren, Eddie Klint






...........................................................................................................................................................................................

ui.: én képtelen vagyok bármit is mondani. nem értem mi történik most. mindig várom a következő napot, hogy... hogy?
szeretném azt a napsütötte péntek délutánt. valószínüleg semmi nem történne másként, talán csak annyi, hogy negyedszer is mondanék egy elhaló "sziá"-t...

2009. október 22., csütörtök

egyirányú út

Lebben a függöny,
Fejed lehajtva lépsz.
A helységben ismeretlen
Ismerősen szól.

tényleg beléptem...

A tenyered izzad,
Szívedben félelem,
A jövődet látni jöttél,
Tőle vársz jövőt.

kérdések...

Miért is vagyok itt?
A csoda nem segít,
Szememből látja, szeretnék
Még élni egy kicsit.

csodák? léteznek? léteznek...

Egyirányú út,
Ahova megyek.
A kezem levegőt markol,
Mikor keresi két kezed.
Egyirányú út,
Lehet, meg sem érkezem.
A kezed levegőt markol,
Mikor keresi két kezem.

egyirányú folyosó... a végén pedig egy angyal állt.

Állj meg egy szóra!
Valamit kérdezek,
Nem halljuk egymás hangját,
Rohanunk tovább.

bárcsak több lépcső lenne abban az átkozott épületben...

Keresem, hol a baj,
Pedig egyszerű,
Valami elmúlt, eltűnt,
S ettől lett keserű.

2 perc, nem több. és akkor most hogyan tovább...?
all photo from we heart it.

2009. október 19., hétfő

varázslatok

"A legnagyobb varázslat azonban számomra mégis két ember párbeszédében rejlik, úgyis a nő-férfi viszony minden igazán izgalmas történet kiindulópontja. Vajon egyszer szót értenek? Vagy csak elbeszélnek egymás mellett és közben szenvedélyesen szenvednek, szeretnek és szórakoznak..."
Vass Virág

ffffound, we heart it, etc...
Azt hiszem, hogy ezeknek a kapcsolatoknak a lényege éppen a megfejthetetlenség.

2009. október 18., vasárnap

jelenések bejegyzése

Szerettem volna elaludni mélyen, nagyon mélyen. Behatolni az öntudatlanság végtelenjébe. Ez nem a halál utáni vágyakozás ostoba közhelye. Nem állhatom, ha valaki azt mondja, hogy láttam és éltem eleget...
Szeretek élni, túlságosan is.
Szeretek csodálatos és rémisztő dolgokat látni. Szeretem nézni a kék eget és a bárány felhőbe szálló repülőket.
Szeretem érezni az illatokat, amiknek az emléke mindig megmarad. Egy egészen különös oknál fogva érzem, ha nem is számítok rá.
Szeretek az érzékeimre hagyatkozni.
Szeretem hallgatni a csendet ugyanakkor szeretem ha a fülembe üvölt a zene.
Szeretem, ha megölelnek. Szeretem ha megérintik az arcomat és egy hajtincsemmel játszanak.
Szeretni jó. Élni jó. Mindent átélni még jobb!
Tartok tőle, hogy kevés lesz az életem. Elmúlnak úgy a napjaim, hogy nem jártam a világ legszebb helyén, nem olvastam a legjobb könyvet, nem tanultam meg főzni, nem ültem újra repülőre, nem tudtam leküzdeni a kiállhatatlanságomat valamint összeférhetetlenségemet és nem vettem soha legalább egy Chanel táskát.
Nagyon sok dolgom van még!

we heart it.

Az intuícióimra nem hagyatkoznék. Tegnap este a végső elkeseredés határán egy büfében találtam meg a boldogságot... A jelenések felvillanyoznak!!

2009. október 16., péntek

majdnem történet

Tegnap hajnalban egy majdnem párizsi lány, egy majdnem francia pékségből, 4 frissen sült majdnem baguettetel távozott sietősen. Végigsétált a kandeláberektől megvilágított majdnem macskaköves úton, majd a sötétbe burkolózó utcára kanyarodott. Kissé ügyetlenül rágyújtott egy cigarettára és eltűnt a már lassan virradó reggelben...

all photos from: we hear it.
majdnem történet? majdnem... majd egyszer elmondom, hogy miért majdnem.