jelenések bejegyzése

Szerettem volna elaludni mélyen, nagyon mélyen. Behatolni az öntudatlanság végtelenjébe. Ez nem a halál utáni vágyakozás ostoba közhelye. Nem állhatom, ha valaki azt mondja, hogy láttam és éltem eleget...
Szeretek élni, túlságosan is.
Szeretek csodálatos és rémisztő dolgokat látni. Szeretem nézni a kék eget és a bárány felhőbe szálló repülőket.
Szeretem érezni az illatokat, amiknek az emléke mindig megmarad. Egy egészen különös oknál fogva érzem, ha nem is számítok rá.
Szeretek az érzékeimre hagyatkozni.
Szeretem hallgatni a csendet ugyanakkor szeretem ha a fülembe üvölt a zene.
Szeretem, ha megölelnek. Szeretem ha megérintik az arcomat és egy hajtincsemmel játszanak.
Szeretni jó. Élni jó. Mindent átélni még jobb!
Tartok tőle, hogy kevés lesz az életem. Elmúlnak úgy a napjaim, hogy nem jártam a világ legszebb helyén, nem olvastam a legjobb könyvet, nem tanultam meg főzni, nem ültem újra repülőre, nem tudtam leküzdeni a kiállhatatlanságomat valamint összeférhetetlenségemet és nem vettem soha legalább egy Chanel táskát.
Nagyon sok dolgom van még!

we heart it.

Az intuícióimra nem hagyatkoznék. Tegnap este a végső elkeseredés határán egy büfében találtam meg a boldogságot... A jelenések felvillanyoznak!!