Az én lelkemet nem könnyítette meg, sőt. Egyenként folyt le a sós ízű könny az arcomon és annál inkább éreztem a mázsás súlyok befészkelését legbelül.
A kiábrándultság és a csalódás fokozatosan tört elő. Kiábrándultam a világból és annak jóságából, csalódtam magamban... Egy valamiben nem inogtam meg. Az álmokban. Rendíthetetlenül és megingathatatlanul hiszem, hogy egyszer egy álmom valóra válik és tényleg létezik ebben a felfoghatatlanul hatalmas térben valami, ami miatt most itt vagyok és létezem.
A valóság kegyetlen, most megyek aludni és álmodni.
theprincessblog.tumblr.
ui.: a fárasztó nap után a hazafelé tartó út alatt sötétség vett körül. sötét volt a tér és nedves a föld. hátra pillantottam nem égtek a villanyok és nem jött egy lélek sem. kihalt minden. fény nélkül sötétség van. szeretem a fényeket és szerelmes vagyok az éjszakai fényekbe.
ne butáskodj! imádom ahogyan írsz. tudod azt is, hogy egy írásoddal kezdődött a kapcsolatunk is... :)
VálaszTörlésThat picture is so gorgeous.
VálaszTörlés