i don't...

Fáradt vagyok és kimerült. Reggel felkelek, késő este pedig magamra húzom a takarót. Üres napok... Sok mindent kell figyelmesen végighallgatni, ami a legkevésbé sem érdekel, sok helyen kell toleránsnak lenni, vigyázni kell, hogy jókor legyek jó időben. Mi van ha azt mondom, hogy elég? Nem érdekel, hogy ki mit mond és gondol, kell valami, amivel túlélem a hétköznapokat. Sovány vigasz és egyben elég szánalmas is, de ha jobb nincs hát örülni kell az apró örömöknek is!

Kész felüdéles ilyen áldatlan állapotok közepette megállni és leülni egy pillanatra a muslicáktól bevett téren. Figyelni az embereket, hallgatni azt a különösen tehetségtelen tangóharmónikást, néha pedig egymáshoz szólni és néha csendben maradni.

.........................................................................................................................................................................................

/we heart it/

na ezt nevezem én az önkifejezés mesterfokának.