2009. november 28., szombat

látomásos merengés

Látom, ahogy hajat mosok és a párás fürdőszobában törülközőbe göngyölöm magamat.


Majd ruhát válogatok, felöltözöm, enyhe pírt dobok az arcomra.


Kilépek a házból és elindulok a sötét, esős utcán. Befordulok a sarkon, rágyújtok egy cigire, amíg elsétálok a buszmegállóig.
Felszállok, érdektelen arcok tucatja néz vissza rám. Ledobom magam egy ülésre, a busz pedig alig hallható zörejjel elindul. Közben az ipod a The Radio Dept.-tel szórakoztat én pedig merengek a cinikusságán.


Leszállok a buszről és egy ismerős alak tűnik fel az éjszakában. Elindulunk, hallgatagon egymás mellett és unos untalan ugyanazzal a kérdéssel bombázzuk a másikat: "Mi történik?" A csend felel helyettünk is...

Végállomás: megérkezek az első pohár borhoz utána a zenegép felé veszem az irányt...
Képtelen vagyok itthon maradni, mennem kell. Felejteni.

2009. november 26., csütörtök

rain falls. why? why?? why???

"Miért? Mert. De miért? Csak!!"
Léphetünk egyáltalán egy új dimenzióba? Miért lépnénk? Naa, látod ezt én sem értem. Hallom a nevetésedet, ami egyszerre bosszantó és megnyugtató. Értelmetlen az egész, úgy ahogy van.
A sok belemagyarázás. A kérdések. A válaszok. A grumázolások. A viták. A ködös éjszakák. Te. Én. A kettősség...
Nem mondom, hogy ezentúl csendben maradok, de legalábbis próbálkozom. Miért? Mert felesleges az egész, ilyen köröket pedig nem futnék. Majd élünk tovább. Majd lesz valahogy (örökérvényű igazság... és utálatos dolognak tartom).

Miért rain falls? Mert ezt hallgatom és egyébként is: csak. Hozzászoktam, hogy majdnem mindent megvitatunk, akkor erről miért ne beszélnénk? Nevetséges és abszurd kifogás...

Most mennék valamerre, hogy 2 pohár bor után, kiordítsam magamból azt, ami elől fejvesztve menekülök...


kissing her cage goodbye.

2009. november 24., kedd

vámpír az éjszakából

Mi más ihletett meg megint, ha nem a ködös novemberi éjszaka? Nem kezdek bele, hallgatni arany...


Titokzatos, megfejthetetlen és angyalarcú...

egy vámpír vagy!!
... én megmondtam.

2009. november 23., hétfő

100.

A holnap ma lett. Feltöltődés vagy épp az ellenkező hatás? Bevallom nehéz lenne megfejteni, de nem is akarom. Jó úgy minden, ahogy van. Semmi nem komoly, nincs tét, nem kell dönteni. Felelőtlen vagyok, tudom. Mikor legyek az, ha ne most? Mikor vihetek véghez őrültsége(ke)t? Hát most!!
Ma van a 100. post, szóval megpróbálom különlegessé tenni. Mivel is? Nem tudom, majd meglátjuk... a vak is azt mondta!
Nehéz helyzetben van az ember, ha el kell határoznia, hogy kínos kérdéseket tesz fel vagy éppen válaszol rájuk. Mi ez? Görbe tükör az ember elé? Kell ez? Szükség van rá? Igen, néha vadidegenek értik meg legjobban a dolgokat.
Két szó: bolondok vagytok!!
today: music about Pablo Picasso.

2009. november 22., vasárnap

balcony

Az elmúlt napok az örökkévalóság végtelenségével értek fel. Mindig a holnapot kívántam, ma sincs ez másként. Legyen holnap!!

A vasárnapok szürkék, silányak, lassúak. A vasárnap este más. Nem látni mást, csak egy erkélyen mélázó lányt a füstfelhőben.




photos from: we heart it.

2009. november 20., péntek

péntek este...

Sötétség és zene, a péntek esti két legjobb társ. A szemem fokozatosan nehezedik el, a lelkem pedig... Mi is van vele? Nem tudom...
Hihetetlen, de még mindig a jó öreg Bay City Rollers szám zakatol a fülemben...
Most megyek, aludni.
Erő, erő, erő kell!
...................................................................................................................................................................................
RIP Daul Kim!



It is with sadness that we pass on news from The Cut that Daul Kim has died. As her agents at Next confirm, she was found dead in Paris this morning. In a released statement, they have expressed that “She was a top model and a great friend to all of us at Next. Please respect her family’s privacy at this time of sadness. We will all miss her very much.” The cause of death is currently unknown, but the Cut suggests that it was suicide. Whatever the cause, Daul will be deeply missed.
from: fashion gone rogue

2009. november 19., csütörtök

bye bye baby

Hogyan is búcsúzhatnék el valakitől, akinek még nem is mondtam, hogy "Hello"??




photos from: we heart it.

2009. november 18., szerda

reggel van

Reggel van és korán. Még az álom édes illata betölti körülöttem a levegőt és a takaró nem hűlt ki. Nem vágyom másra csak egy kávéra és egy találkozásra.



Kétségbeejtő ez az érzés...

2009. november 15., vasárnap

höhöhö.

Fáradt és képtelen vagyok bármit is leírni az elmúlt néhány nap eseményeiből. Mindennek ellenére jöjjön néhány fotó a budapesti maratoni ámokfutásunkról.





____________________________________________________________________________
Tegnap a titkok éjjelét éltük át. A titkok jelen voltak mindenhol. A poharak fölött, a villanó vaku mögött, a hűvös éjszakában, telefonokban, illatokban, sálakban, suttogásokban, füstben... Psszt.

2009. november 12., csütörtök

chérie és a bolondos...

... kora este avagy késő délután. Mindenki döntse el maga. Csillagok nem voltak az égen, hiába is kerestük őket, mert amit nem látunk az nem is létezhet...

Hiszem, hogy vannak dolgok, amik csak azért hívattak, hogy boldogabbá tegyék az életemet. Gondolattengeremet félbeszakítva megláttam az ágyon. Gönyörű, bontatlan csomagolásban hevert büszkén a frissen húzott ágyneműn. Óvatosan téptem fel a CD monogrammal ellátott minimatricát. Fenséges pillanatok. A legjobb dolog, amit hosszú idő után a magaménak tudhatok. Az illatfelhő pedig belengte a szobát. Kábulat ez kéremszépen a javából...

Igazából mostanság egyik kábulatból révedek a másikba. Illatok mámorából a cigi füstbe. Pillantások, árnyékok, sziluettek. Van itt minden, csak az nem, ami kellene. Most nem is kell semmi, csak két csepp chérie a pizsamámra, hogy az elandalító illattól megrészegülten dőljek az ágyba.

... oh la la, nemcsak a sálam illatos...






some photos from: we heart it.



ui.: szerelmes vagyok. a chériebe