Mostanság leginkább balkonokon szeretek sírni. Csak azért, mert könnyes szemmel a város fényei szebb látványt nyújtanak.. Csak azért.
A múlt még mindig nem enged, viszont már messze vagyok tőled. Tudod nélküled nehéz ez. Kavargok belül és szívembe vésem ezt az érzést, akármennyire is el szeretném kerülni az elkerülhetetlent. Egyszer szerettél, mostmár tudom, második sansz azonban nincs. Talán megérdemlem, vagy így kell lennie. Mégis, kívánom, hogy...
tiszta szívemből szerettelek Január!
ismerős?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése