new york fashion week spring 2010 RTW

Megkésve ugyan, de induljon a szemezgetés a 2010-es tavaszi kollekciókból!! Hello, New York Look!

Anna Sui

A lágy szabásvonalak találkoznak a katonai uniformis egy-egy jellegzetes darabjával. Nagyszerű.

Alexander Wang

A férfiakat való megidézés ebből a kollekcióból sem hiányzott. A pilóta trend nagyon menő lesz.

3.1 Phillip Lim

Nagyon nőies, nagyon finom szabásvonalak. Szinte simogatnak ezek a ruhák.

Badgley Mischka

Viselhető és elegáns. Néhol egy-egy hatalmas nyaklánccal feldobva isteni darabok születtek BM-nál.

Calvin Klein

Egyszerű, de nagyszerű. Épp ilyen ez a kollekció is a szandálokért pedig megőrülök.

Carlos Miele

Leginkább valamilyen fülledt nyári éjszakát idéznek meg bennem Miele ruhái és pont ez a lényeg.

Carolina Herrera

Miért szeretem? Mert Herrera ruhái minden túlzás nélkül, mindig elkápráztatóan gyönyörűek.

Dennis Basso

The golden age is back. A combfixekről megfeledkezve piros pont.

Derek Lam

Szinte csak klasszikus formákból építkezett, nagyon üde és friss.

Devi Kroell

A kollekció számomra felejthető, viszont egy pár darab egészen megtetszett.

Diane Von Furstenberg

A pezsgő színű zakóval máris megdobhat valaki, egyébként pedig jöhet az összes többi.

DKNY

Erről nem tudok mit írni, szerelem volt első látásra! Egyrészről "szigorú" darabok, másrészről pedig a legbohókásabb ötleteket tartalmazza a kollekció. Isteni.

Donna Karen

Semeleges színek, elbűvölő szabásvonalak.

Erin Fetherston

A lassan már mindenhol fellelhető puffos ujj úgy tűnik ebből a kollekcióból sem hiányozhatott. A néha Chanel-re hajazó darabok között egyébként látható néhány igazán jó elképzelés is.

Hervé Léger by Max Azria

Ízléses csillogás. Ez glamour.

Isaac Mizrahi

Mizrhai kollekcióit évről évre egyre jobban szeretem. A rózsaszín tütüféle szoknya megoldás csodálatos.

Karen Walker

Hétköznapi street style-ra kitűnő, viszont hol a "forradalmi újítás"?

Marc by Marc

Élénk vibrálás és a telitalpú szandi itt is telitalálat volt. Nem lehet nem szeretni.

Marc Jacobs

Ha esteleg valaki nem tudta volna még, akkor épp itt az ideje, hogy megtudja: Marc Jacobs a divattervezők istene.

Narciso Rodriguez

A klasszikus fekete és fehér találkozása. Nem lehet velük mellé lőni.

Oscar De la Renta

Végtelenül kifinomult az egész kollekció, de mindenképpen el kell, hogy mondjam, hogy az utolsó előtti kreációval vett le a lábamról.

Proenza Schouler

A skála nagyon széles, nem nehéz benne egy jó darabot találni.

Rag&Bone

A fiús darabok lezserek és kényelmesek, mégis finoman és nőisen kivitelezve.

Ralph Lauren

Mintha visszakanyarodott volna Lauren egy régi, klasszikus vonalhoz, amit nagyon is jól tett.

Rodarte

Akárcsak egy cilizációtól távol eső hely inspirálta volna a kolleció megalkotását. A végeredmény: fantasztikus.

Sophie Theallet

Tommy Hilfiger

A francia riviéra páratlan szépségét hordozza magában a kollekció. Mindjárt nyitnak a kaszinók...

Tory Burch

Néhány klasszikus vonalvezetés megbolondítása és nem is rossz.

Tracy Reese

Bevallom azért a kék ruháér oda és vissza vagyok.

Vera Wang

... és még itt is néhány Chanel ihletésű darab, én látom vajon rosszul vagy tényleg?

Zac Posen

Félelmetes kollekció, de bámulatos.

All photos from: Style.com

Music from NYC Fashion Week

kövek.

Talán másodjára láttam könnyesnek a szemed, amióta az eszemet tudom. Addig öllelek, amíg jól esik! Tudod, hogy mi vagyunk a legjobb barátok. Tudod, hogy mindent elmondok Neked, tudod, hogy Te is elmondhatsz nekem bármit.
Volt amikor Ti aggódtatok értem, most mi féltünk Téged! Mennyi mindenen átmentünk már. Sok, vidám perc és nevetés, de persze voltak szomorú órák is és ez így természtetes.
Van úgy, mikor haladunk az utunkon, megbotlunk egy hatalmas kőben és a földre esünk. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ez is természetes. Ne ijedj meg ettől a kőtől. Én itt vagyok és vagyunk, hogy ránk támaszkodva újra elindulhass.
Nem ismerek nálad bölcsebbet és erősebb embert a világon! Hasonlítunk. Hasonlít a gesztikulálásunk és a természetünk. Ugyanolyan az orrunk és a csuklónkon a csont. Mert én vagyok Te!
Nem szoktam ilyen nagy szavakat dobálni, sőt ezt talán Te tudod a legjobban, de most jól figyelj: szeretlek és nagyon fontos vagy!!

"vigyél át a túlsó parta."

Születni kell, újra meg újra,
Indulni kell a háborúba,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.

Születni kell minden nappal újra,
Álmodni azt, ami nem válhat valóra,
És harcolni kell, meghalni és szeretni
Még nem elég.

Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Napot fess a szürke holdra!
Ég és föld között repülj velem,
Vezess át az életen,
Vigyél át a túlsó partra, igen!

Csak körbe-körbe forog velem.
Ami egyszer volt s újra lesz,
Csak körbe-körbe forog velem.
Te álmodj tovább, kedvesem!

Nincs senki más, aki helyedre léphet,
Itt születtél, és itt kell élned,
Nincs másik hely, nincs más idő,
Meghalnod is csak itt lehet.

Keresem a hajnali fényben,
Vakító nap tüzében,
Hol van az a csillag az égen,
Virágom, el ne hervadj,
lehet, hogy megtalállak...

és és föld között

[...]

Most lehetetlen koncentrálnom. Nem érdekel a romantika irodalma, az új izgalmas könyv, amibe belekezdtem (!?), a la vie en rose. Próbáltam, tényleg próbáltam figyelni, de most nem megy. Nem erőltetem. Megpróbálok aludni, de attól tartok, hogy egész éjjel meredt szemekkel a sötét plafont fogom bámulni. És mi értelme lesz? Nem sok, újra végig játszódik a nap, pörögnek a képek, először lassan, részleteire bontva, majd gyorsan.
Igyekeztem minél több mindent megfigyelni. Kapucni és szemüvegek. Mi vagyunk? Dehogy. Nem beszélve arról, hogy ügyetlenül (én balga) itthon felejtettem. Pedig ez valamiféle közös bennünk, Te szereted nézni rajtam, én pedig szeretem viselni. Egy láthatatlan páncélt von közénk, de így nélküle nehéz volt. Minden szót óvatosan megformálni, majd kiejteni. Figyelni a reakciódat, az érzéseidet. Mestere vagyok, de most nem tudtam mit mondani. Olyan... huncut vagy!! Megnehezíted a dolgomat. Nagyon is és ez baj.

[we heart it]

i am sick.

A torokfájás és az orrdugulás a kedvenc elfoglaltságaim egyike. Fordított ember vagyok, szeretek beteg lenne. Nem tudom miért, de van benne valami egészen perverz örömforrásom. Lázasan fetrengeni az ágyban, miközben Karib-tenger kalózait nézek és teát szürcsölök. Hol a fogamat vacogtatva, hol pedig lefőve heverni. Egészen érzéki képek sora, nemde? A tornyokban álló zsebkendő halmokat pedig már meg sem említem magam körül.

A betegségem idestova 17 éve egy sémára épül. A tünetek részletes leírásába nem mennék bele, jobb ez így mindenkinek.

A 2. napon általában ellibegek kedvenc háziorvosomhoz (hasonlít Pierce Brosnan-re), aki bármilyen betegség esetén minimum (!) egy hétre von ki a forgalomból, minő fájdalom. Egyébként évente két alkalommal kötelező tiszteletkört teszek a rendelőben. Legutóbb március 2.-án voltam. Ki gondolná, hogy már fél éve voltam olyan kegyetlenül lázas??

Dolgok, amik fontosak betegségem ideje alatt:

*mint ahogy mondtam, elengedhtetlennek tartom, hogy orvos vizsgáljon meg és hiteles analízist kapjak állapotom felől, még abban az esetben is, hogy az "orvosi szakvélemény" közel 10 éve ugyanazzal a kijentéssel kezdődik és végződik: "torka vérbő, (...) augmentin duo-tól kiütéses lesz".

*a napi minimum 3 ágynemű csere. és ez a mérték igaz a hűtő fürdőzések számára is.

*a teát és az alma levet leginkább ultravénásan adagolnám, de jobbhíján marad a már megszokott pohárban való szervírozás.

*fokhagymás pirítós reggel. (naa, igen, ha valaki jót akar, akkor ne jöjjön látogatni egy csomag rágógumi kísérete nélkül)

*kedvenc filmjeimet nézni egész nap.

végülis talán ennyi. nem is vagyok kiállhatatlan beteg. szerintem. :)

/we heart it/

ma ezzel a számmal "kúráltam" magamat


ui.: és egy fontos pozitív tényezőről megfeledkeztem. temérdek időd van, ha beteg vagy. én ezt az időtengert használtam fel, hogy rendbe tegyem a cover flow-okat. büszke lennél rám, ha látnád az iPod-ot.

fridaaays.

A péntek az új kedvenc nap. Megdöbbentem konstatáltam, hogy megint eltelt egy újabb hét. És ez így megy, napokat napok követnek, heteket, hetek, hónapokat hónapok. Az évek pedig pörögnek. Egyszer úgyis minden csak egy távoli emlék lesz. Nem tudom, még mindig nem tudom, de az idő gyorsasága rémisztőnek tűnik a szememben...
Tehát a péntek különleges nap. Péneteken szabad mindent. Elfelejteni a hét nehézségeit, a problémákat és megosztani egymással az élményeinket. Ilyenkor mértéktelenül füstölhetünk és borozhatunk a már kötelező carameliták után. :)

"Pózolj parkban!" Bolond H. :)

parisienne

Ha Kate egy istennő, akkor Párizs a menyország. :) és ez fordítva is így van!

Még mindig rossz kedvem lenne? Nem. Igazából ellentmondok magamnak, nincs is rossz hangulatom és nem is volt!!
Egyébiránt, mintha feltölttötek volna. Legszívesebben ugrálnék, szaladnék, bicikliznék, táncolnék, énekelnék és még ki tudja mi mást csinálnék. Honnan ez a sok felesleges energia? Felébredő öntudat? Elhatározás? Mindegy. A lényeg, hogy van és örvendek neki.
Érdekes megállapítások kerültek ma napirendre. Önnyugtatás és hazugság saját magunknak, csak hogy erősnek érezzük magunkat? Hogy nincs szükségünk semmi másra, acélos jellemen és szikla szilárd elhatározáson kívül? Én azt mondom, hogy belefér. Amúgyis miért ne?? Nekem mindig ez a hozzáállás válik be és ez olyan recept amit jó szívvel ajánlok mindenkinek.

ui.: sajnálom, hogy aludnom kell.