kövek.

Talán másodjára láttam könnyesnek a szemed, amióta az eszemet tudom. Addig öllelek, amíg jól esik! Tudod, hogy mi vagyunk a legjobb barátok. Tudod, hogy mindent elmondok Neked, tudod, hogy Te is elmondhatsz nekem bármit.
Volt amikor Ti aggódtatok értem, most mi féltünk Téged! Mennyi mindenen átmentünk már. Sok, vidám perc és nevetés, de persze voltak szomorú órák is és ez így természtetes.
Van úgy, mikor haladunk az utunkon, megbotlunk egy hatalmas kőben és a földre esünk. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ez is természetes. Ne ijedj meg ettől a kőtől. Én itt vagyok és vagyunk, hogy ránk támaszkodva újra elindulhass.
Nem ismerek nálad bölcsebbet és erősebb embert a világon! Hasonlítunk. Hasonlít a gesztikulálásunk és a természetünk. Ugyanolyan az orrunk és a csuklónkon a csont. Mert én vagyok Te!
Nem szoktam ilyen nagy szavakat dobálni, sőt ezt talán Te tudod a legjobban, de most jól figyelj: szeretlek és nagyon fontos vagy!!