2009. szeptember 8., kedd

Parisban járt az ősz...

A már száraz végtelen tengeri földek és az ég találkozott. Nem láttam a határt.

Tudja valaki, hogy hol van az égboltnak vége?? Szóljon mielőbb, hogy azonnal útra kelhessünk!!

......................................................................................................................................................................

Fura érzelmek töltenek el. Ilyenkor szeretek Párizsra gondolni. Ajaaj, Párizs fétisiszta lennék? Eszembe jutott ma egy csodálatos vers Párizsról és az őszről, zárásképpen át is adnám. Emellett a vers mellett károgásnak tűnik minden egyes mondatom. :)

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

spiltroads.tumblr

1 megjegyzés: