2009. december 16., szerda

helyre állt a világbéke? :)

2009. december 14., hétfő

dráma & daria

Ma úgy 11 óra előtt két perccel elterveztem, hogy milyen szívhez szólóan fogom ecsetelni helyzetemet. Könnyeket csalni a szembe. Volt itt minden: megtévesztés, hízelgés, majd az orvul becsapás... Pff... Nem kaptam a telefon gombjaihoz. Elég volt. Dráma, dráma, dráma... Fokozzam a drámát? Ááá, felesleges.
Végre törlesztek. Végre az én köröm. És végre én fogok kiesni.
........................................................................................................................................................................................
Photographer: Terry Richardson
Model: Daria Werbowy







csak hogy színesebb legyen az élet...

2009. december 13., vasárnap

újra és utoljára.

Szeretnék túl lenni ezen a napon. Nem vagyok már csalódott, azt magam mögött hagytam, miután kiléptem a késő éjszakai csípős, hideg levegőbe. Egy csomó kérdés sorakozik a gondolataimban, de nem tudom, hogy kitől mit kérdezzek? Tőled mit kérdezzek? Kérdezhetek egyáltalán? Már nem akarok, csak szeretnélek látni.
Utoljára, úgy ahogy soha többé nem szabad.

we heart it.

2009. december 11., péntek

au revoir

Töprengés, merengés, álmodozás, tervezgetés, élcelődés. Nem tudok erről még mit írni, nem is akarok. Lehet, hogy soha nem kellene újra megfogalmazni. Mit is? Már én se tudom.
Vasárnap délutánt szeretnék, hogy megerősítést kapjak abban, amire rájöttem. Iszonyatosan nehéz a beismerés, de muszáj. Hiszem, hogy ezután egyre könnyebb lesz. A baj ott van, hogy mindig azt mondom, ez volt az utolsó beszélgetés, találkozás, hívás...

Tudod mit? Tényleg legyen az utolsó ezúttal, én elbúcsúzom.

au revoir.


we heart it.

2009. december 9., szerda

reggel van

A fejem még mindig lüktet, a tv szól valahol, én pedig tűnődöm. Nem fáj, tényleg nem, csak üresnek érzem magamat. Visszasírom a csendes rajongás napjait. Gyönyörű voltál én meg egy látványtól megrészegült csitri. Ez hülyeség, most is gyönyörű vagy én meg bolond vagyok. Szeretnélek látni most azonnal, hogy a fejedhez vágják mindent, ami kétségekbe taszít, hogy elmondjam a te hibád mindez, de nem. Látni szeretnélek, de csak azért, hogy láthassalak. Eszembe jutott, hogy már régen nem néztem az arcodra, ami leginkább mindig valami pimasz kifejezésbe szalad, ha beszélünk.
Szörnyű érzést ébreszt bennem a tudat, hogy az elkövetkezendő napokban nem is fogom látni és bepótolni a látvány elmulasztását. Nem fogunk találkozni...
A kérdés pedig halványan pislákol bennem: "vajon összeér-e valahol majd az út...?"
Kétségtelen, hogy nem, de meg kell valljam fáj beismernem...


egy nap talán megértesz, én viszont nagyon nem értelek téged...

2009. december 8., kedd

vajon összeér-e valahol majd az út?

majd reggel... most fáj a fejem!

elég volt!!

ui.: csak az addamz megy...

2009. december 6., vasárnap

álomképek

Szélsebesen száguldunk végig a tengerpart mellett kacskaringózó végtelenbe nyúló úton. A szél a hajunkba kap. A szakadéknál megállunk, a látvány páratlan, rágyújtunk és csendben maradunk...


A csendet csak a kocsiból szóló zene töri meg...



ennyi meg egy bambi.

2009. december 5., szombat

santa claus is coming to town

Ma este itt a Mikulás. Minden ablakon benéz, járja az utcákat és cipeli a puttonyát. Néhány éve ezen esték alkalmával mindig valami titokzatosságot sejtettem a levegőben. Így van ez ma éjszaka is, csak megváltozott az "ügy" komolysága. Lehetek akárhány éves, gyermeki énem ezen oldalát, talán soha nem fogom kinőni....


..............................................................................................................................................................................
Bizonytalanság. Az én hibám.
Legyen holnap! Vagy nee?? Jó lesz? Mosolyogni fogok? Fájni fog?
"óóó válaszolj máár"

2009. december 4., péntek

gorgeous view. with me??

Egy nyári éjszakát kívánok, amikor áll a levegő, csillagos az ég és ciripelnek a tücskök. Ülhetnénk egy padon, elszívnánk egy cigit. A fejemet a válladra hajtanám, míg lustán kifújonád füstöt. Megölelnélek, te adnál egy puszit a homlokomra és felállnánk a padról. Elindulnánk. Lehet, hogy ugyanabba az irányba, de lehet, hogy épp az ellenkezőbe...

mi történik?

2009. december 3., csütörtök

no title

Az elmúlt napok hangulata rendkívül nyomott és szomorú volt, mégis minden este mosolyogva aludtam el. Nesze, neked pont most itt van ez a fránya betegség. Egyszer azt mondtam, hogy szeretek beteg lenni, de most gyűlölöm az egészet!!

"Lizzy és Darcy alapvetően teljesen odáig vannak egymásért..."

Az egyik fél egészen biztos.