Vajon hány elsöprő erejű szerelem létezik az életünkben? Olyan, hogy megáll az idő és csak egy ember létezik számunkra az egész világon. Egy, kettő vagy akár több tucat?
Hány ember képes ilyen hatalmas szenvedéllyel hatni az érzéseinkre és az életünkre? Szenvedély, de nem múló, hanem lassan lappangó. Amelyre lassan eszmélünk fel és ugyanilyen lassan tölti ki mindennapjainkat. Ám nem halványul az idővel, sőt soha nem feledhető.
Nem a pillanat hevében felismerhető, a később beérő. Akinek nehezen engedünk teret lelkünkben. Fizikai és pszichikai vágy fejlődik a másik iránt. Ésszel nem definiálható.
Létezik egyáltalán ilyen? Egyszer mutathat ilyet az élet, csak egy emberben találhatjuk meg mindezt. Habár az ember képes továbblépni muszájból vagy belátásból következően, mégis hiszem, hogy a fent leírtakat nem vonatkoztathatjuk több személyre, csak arra a bizonyos egyre. Ezeket a tüneteket mind közhelyekkel lehetne szemléletesen bemutatni, mert valljuk be a közhelyekben van a legnagyobb igazság.
Az sem kizárható, hogy életünk nem elég ahhoz, hogy megtaláljuk a világban, de még rosszabb az, amikor a világ túl kicsinek bizonyul két ember számára és a sors egymás mellé rendeli őket, de nem a várva várt betelejesülő boldogság eszméjében. Ha tényleg létezik ilyen mély érzelmű viharos szerelem, akkor léteznie kell egyoldalú, felemésztő vágyódásnak is. Amely pusztító és felőrlő.
Hiszen egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy aki számunkra a mindenséggel egyenlő, az ő számára mi is hasonló erővel bírunk. Még az is megeshet, hogy ez a megfejtése a kérdésnek, hogy épp ez teszi annyira különlegessé az ilyen lehetetlen helyezeteket, mivel mélyen jól tudjuk soha nem ölelehetjük földöntúli boldogsággal magunkhoz a mindenséget, csupán álmodjuk a lélegzetet elfojtó pillanatokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése