k(r)ampusz.

Utólag is elnézést a béna szójátékért. :) Most frappánsan összegeznem kellene, hogy mi is történt velünk az idei campusz feszt záró napján. Lehetetlenség.
Délutáni semmit tevéssel indítottuk az egészet H-val. Pangás, késő délutáni sör, majd erre egy kis napsütés. A kép teljes, a jó hangulat garantált.






és ha már a hangulat megalapozásánál tartunk. megalapoztuk vagy megalapoztuk? hát, meg. :) H, pedig egyre nagyobb "pogóó mester" lesz.



A napsütéses, délutáni égen viharfelhők tolultak felénk. Gond egy szál se. Nyomás a party sátorba. Boros kóla: műanyag pohárban szervírozva. De nem a menő pirosban, dehogy. :)


Mire a pohár kiürült, az égiek is megkegyelmeztek. A felhők elvonultak. Egyébként abszolút nem zavaró tényező az eső. Észrevettétek már, hogy a viharban tudunk a legjobban tombolni?

Az este folyamán egyszer pihentünk H-val huzamosabb ideig. Péterfy Bori most nekünk kevésbé adta, annál inkább a Tankcsapda.

az én utam be van fizetve... örök klasszikus.

a drága mistery gang. a rockabilly korszakának csillaga újra fényes. mi ez, ha nem a lázadás legújabb lépcsőfoka??
nem bocsátom meg, hogy ott kellett hagynom valami populáris hülyeségért.

Most előre kérek elnézést. Későn, nagyon későn jutott eszembe, hogy a festival look-om még nincs megörökítve az utókornak. Fájdogáló lábbal, ám bárgyú mosollyal próbáltam a lehető legelőnyösebb pózt felvenni H kamerája előtt. Hűhaaaa.




Kevesebb zene, több duma. Tibi bácsi elintézi. Az biztos, de mellette szól, hogy a legjobb retró buliba repített alig egy óra alatt.

Nem mellékesen, alaposan magfáztam. Vajon hányan térnek haza fesztiválról betegen?(leszámítva azt a bizonyos kis másnapi rosszullétet...:)) A tippem az, hogy nem sokan, én pedig ezen ritka kivételek egyike közé sorolnám be magamat, akik még erre is képesek...
Öt hónapja voltam utoljára beteg. Akkor nagyon hamar meg akartam gyógyulni. Most nem. Egyszerűen nincs miért. Nincs egy fontos reggeli találkozóm sem, nincs senki aki a mihamarabbi gyógyulásra sarkalna. Szóval, most marad a NeoCitran.

cipőkről.

"...egy ember átlagosan kb. 3000 kilométert gyalogol élete során - a cipő tehát hasznos tárgy mindkét nem számára. Mégis elsősorban a nők megszállottak e téren.

A női folyóiratok leírják, hogyan hasznosítsuk a cipőt annak érdekében, hogy férjet találjunk, hogy visszahódítsuk régi szeretőnket, vagy hogy fölvegyenek arra a munkahelyre, amelyiket igazán szeretnénk. Lehet, hogy egy cipő nagyon sokba kerül, de míg a pénz önmagában nem nyújt örömet, addig egy pár új cipő nagyon, nagyon közel vihet a boldogsághoz (ahhoz a boldogsághoz, amely a filozófusok szerint úgyis csak egy pillanatig tart). Gyakran rejtély, hogy ez miért van így. Talán azért, mert sok más dologgal szemben (pl. ruhadarabok), a cipőnek van egy nagy előnye. Legyünk kövérek vagy soványak, alacsonyak vagy magasak, szépek vagy csúnyák, bármelyik cipőt megvehetjük, amelyiket csak akarjuk.

A cipőnek mágikus ereje van: eléri, hogy az ember egyik pillanatról a másikra csodálatosnak vagy szexisnek, kifinomultnak vagy sportosnak érezze magát. Annak ellenére, hogy az utca nem éppen makulátlan kövét érintik, és akár izzadság is érheti őket, igazi művészi tárgyak vagy legalábbis a kézműipar remekei: nem is állnak olyan messze az ékszerektől. A különbség csak annyi, hogy olcsóbbak, mint a gyémánt, amely a hírek szerint a női nem legjobb barátja. Hát akkor, tessék: legyen a cipő a legjobb barátunk."

Paola Jacobbi: Akarom azt a cipőt!

Annyi már igaz, hogy a kedves író hölgy közel jár az igazsághoz. A kérdés csak az, hogy mennyire? Az bizonyos, hogy egy új cipő boldogít, optikailag karcsúsíthatja a lábakat vagy éppen irigykedő tekinteteket vonz magára. De az ellenmondás az, hogy egy magas nő nem járkálhat magabiztos léptekkel egy 10 cm-es holdjáróban az utcán. Kifutón még csak-csak elnézik, de az utca utálatos törvénye mást diktál. Mivel messze járok a kifutók világától, de mégis ezzel a fránya 178 cm-rel áldott meg a sors, kikérem magamnak igenis jár nekem a "high heels life". Ettől a boldogságtól igazán nem foszthat meg senki.

Az igazság az, hogy próbálok mindenre máshogy tekinteni. Nem mondhatom azt, hogy nem megy. Mindig itt bakizok, tudod? De akkor is, nem tudok tovább lépni. Még az új cipőimben sem...

ui.: háát már soha nem foglak újra látni, öcsi?

h&m f/w

Amíg én vígan fosztogatom az üzleteket így a nyár közepi leárazásokban, addig már útban vannak a következő szezon újdonságai. Különösen az h&m (mi más? :)) keltette fel az érdeklődésemet. A Chanelre hajazó darabokról két szó jutott eszembe a kampányfotókat nézegetve:vad és elegáns. Ki is prezentálhatná ezt a legtermészetesebben, ha nem Sasha Pivovarova. Éljen hát a rock'n'roll chic.



fashion gone rouge

accessories sale

A buszon hazafelé zötykölődve azon gondolkoztam, hogy hogyan is foglalhatnám össze a mai napot, rengeteg minden eszembe jutott. Megpróbálom szép sorjába venni és nem elfelejteni egyetlen lényeges momentumot sem.

A nyugodt délelőtt után, egy kész ámokfutás volt ez a délután:

#1. A nyári kiárusításnak nincs vége. (bár ne lenne soha) és a repertoár bővült. Az ár leszállításba beszálltak a kiegészítők is. Mondanom sem kell, ezzel bizony az üzletek gyenge pontomra tapintottak, de mikor az ember szeme olyan hihetetlenül alacsony árakat lát nem képes a józan eszével gondolkozni.

necklace&ring: stradivarius, broch,blue ring&bracelet:six

mai kellékek: chanel chance, cigarette holder & ban ray.

#2. ban ray-ről jut eszembe. Kedvenc szemüvegemet sehol nem találtam ma. Egyszerűen megijedtem, hogy lehettem annyira felelőtlen, hogy pont őt hagyjam el. Nagyon fontos nekem, sok mindent átélt velem, sok esemény szemtanúja volt , vagy éppen menedéket nyújtott. Szerencsére H-nál maradt, de ígérem soha nem leszek többé ilyen könnyelmű, hogy valahol csak ilyen könnyen ott felejtsem egy átmulatott éjszaka után. (apropó ma délután, nem tudom mi lett volna velem nélküle.)

#3. Ma megérintettem az eget. Na jó, némi túlzás van benne, hiszen egy (majdnem) lehetetlen dologról beszélünk. A lényeg annyi, hogy közel jártam. H-val és N-el találtuk meg a csodás panorámát nyújtó "teraszt". Ilyenkor szeretem ezt a várost, lenyűgöztek az ódon tetők, a zöldellő fák dús lomb koronái, a templom tornyok, az utca zaja, a közlekedés és maga az élet. Fentről minden egész más, minden kicsinek és jelentéktelennek tűnik. A problémák megszűnnek és letisztul minden. Azzal a boldog tudattal álltam ott a város felett, hogy tudom ki vagyok, honnan jöttem és merre tartok. Tudom mit akarok, kit akarok és miért. Mire leértem ez az egész abszurd letisztulás elpárolgott. És rádöbbentem: fogalmam sincs, hogy mit gondolok, hogy mit várok én még mindig ettől az egésztől...

#4. Furcsa dolog csak úgy, látni téged. Mintha nem ismernélek, túl távoli vagy ezzel a túlzott közelséggel. Valamennyire azonban csak tudom kell(ene), hogy ki vagy te. Mi dolgod volt velem vagy mi célja volt annak, hogy találkoztunk ebben az életben. Gyűlölöm ezt a rohadt múlt időt...

#5. NSz. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jól ismersz. Tudod rengeteg igaz dolgot mondtál, de egyszerűen a mi világ nézetünk soha nem lesz ugyanaz. :]

ui.: S, ugye te is csak azért vagy mindig vidám, mert csecsebecsékkel halmozod el magad??

ui#2.: Natie, mióta is nem találkoztunk mi?? Jót tesz veled a nyár. :)

És készen vagyok mára.

storm party

Belevágok a közepébe. Most nincs hangulatom felvezetni az eseményeket. A szokásos helyen kezdtünk. Ürültek a poharak és ezzel együtt megindult a lelkizés. Olyan érzés volt ez az egész, mintha a Világ négy különböző pontjáról érkezve találkoztunk volna tegnap éjszaka, hogy orvosolhassuk a 4 különböző problémát. Ha teljesen meggyógyulni nem is lehet egy-egy ilyen alkalomkor, akkor is remek dolog a tudat, hogy bármilyen élet helyzetben számíthatunk egymásra. Ez pedig felér egy komplett gyógykezeléssel.

Csak úgy röviden a tegnap estéről: vihart jósoltak, de fittyet hányva erre, négy "kalandor" vette a nyakába az éjszakát. Csak úgy, mint mindig csacsogások, vidám és gyöngyöző lány kacajok csilingeltek a levegőben. Poharak koccantak, füst felhő között villantak a vakuk, sms-ek jöttek mentek. Egyszóval megvolt minden, ami ilyenkor történik, ha a 4 kalandor összeül. A vihar pedig nem állít meg. Az én kalandoromat biztos nem. Főleg nem most.

Ennyit láttam az egészből.

Újra, de most jobban szükségem volt rá, mint valaha...

ui.: a fények végig kísérték az éjszakámat. night lights. streets. city.

love or hate?

Ha ma is futna a love or hate rovatom, bizonyára ez a videó lett volna a mai kérdés. Emlékszem, általában mindegyikre "hate" volt a válasz. Ez voltam én, illetve ez vagyok most is. Ne tudd meg mennyire szánalmasnak érzem magamat, hogy most is ezen jár az eszem. A történtek ellenére most is hiányoznak azok a pillanatok. Úgy érzem más embert ismertem meg akkor, azon a délutánon. Lehet én is más ember lettem azóta. Változtunk. Te is. Én is. Az a baj, hogy ezt nem akarom és tudom elfogadni, de muszáj. Muszáj, a rohadt életbe.
Ha választhatnék valamit az életemből, amit újra átélhetnék, akkor gondolkodás nélkül azt a februári, fagyos napot kérném.

Tudom, hogy te azt mondod, hogy: "hate".

tudósítás. ezúttal kintről.

Nem így terveztük a délutánt, de a lehető legjobban telt el. Az ég borult volt, feleslegesek voltak a napszemüvegek. Én mégsem vettem le, biztonságot adott és egy kicsit sikerült kizárnom általa a valóságot. Beletemetkeztem a gondolatokba. (hello, megint.)

A szél, a legújabb legkedvesebb barátom, most sem hagyott cserben én pedig hűségesen követem ebben a percben is. Olyan kellemes idő van, képtelen vagyok bemenni a 4 fal közé. Internet van, pokróc van, pm van. Szól a zene. Nem nehéz boldoggá tenni. Mi baj érhet?

ui.: nem látom a csillagokat. nem baj, úgyis hazugság az egész. szép dolgok nincsenek. vagy legalábbis végesek.

kill me soft (please)

source: fashion gone rouge

H-val ma egy hangulatos kis büfét fedeztünk fel. Nem értem eddig, hogy esett ki a látó terünkből, de ma pótoltuk a mulasztást. Jól esett a hűvösben majszolni egy orbitális hamburgert és közben (ideiglenes) törzs helyünk gondjait hallgatni. Egyszóval minden pont olyan volt ott, amilyennek lennie kell egy ilyen gyors talpalóban. Hűvös, 3 asztallal megtelt tér, pletykálkodó és bámészkodó munkások, végül pedig Évike, aki olyan remekül érti a gyros készítés művészetét. A jól lakottság kábulatával léptünk ki újra a fülledt nyári délutánba.

escape és blues

Ha még egyszer valaki megkérdezi, hogy mi történt, kiszaladok a világból. Bocsánat a hepciás modoromért... :/

deviantart. carmilla.

..................................................................................................



Nem tudok mit mondani.

dráma, dráma, dráma...

De tényleg, mint valami otromba színdarab. Volt az első felvonás, amit élveztem és jó volt. Utána jött a szünet, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni. Végül a megfejthetetlen második felvonás. Elérted, hogy ne érezzem magamat hibásnak. A múltban sem kellett volna. Nem tudom mit rontottam el vagy hogy miért érdemeltem ezt. Egyszerűen nem áll össze a kép, mondasz valamit, de rögtön megcáfolod tettekben. Igazából éreztem, hogy valami nincs rendben. Ostoba módon próbáltam szemet hunyni fölötte, és tudomást sem venni a valóságról. Most pedig ki kellett józanodnom és észrevenni, hogy ezt nem lehet így. A mának már nincsen semmi varázsa...

Fogalmam sincs, hogy meddig akartad ezt így folytatni, nem is érdekel. Játék volt minden, igaz? Én nem így terveztem, tényleg nem, de a függöny legördült.