2009. július 16., csütörtök

tudósítás. ezúttal kintről.

Nem így terveztük a délutánt, de a lehető legjobban telt el. Az ég borult volt, feleslegesek voltak a napszemüvegek. Én mégsem vettem le, biztonságot adott és egy kicsit sikerült kizárnom általa a valóságot. Beletemetkeztem a gondolatokba. (hello, megint.)
A szél, a legújabb legkedvesebb barátom, most sem hagyott cserben én pedig hűségesen követem ebben a percben is. Olyan kellemes idő van, képtelen vagyok bemenni a 4 fal közé. Internet van, pokróc van, pm van. Szól a zene. Nem nehéz boldoggá tenni. Mi baj érhet?


ui.: nem látom a csillagokat. nem baj, úgyis hazugság az egész. szép dolgok nincsenek. vagy legalábbis végesek.

2 megjegyzés: