Ruhacihő és egyéb problémák

Fogyasztó társadalomban élünk. Ez 2009-ben annyira bejáratódott mondat már, hogy úgy gondolom semmi szükség a magyarázatára. Elérhető minden, mindenki számára akár pár pillanat alatt. Kétségtelen, hogy ebből a jókora tortából egy hatalmas szelet jelenti a ruhákat, kiegészítőket, kozmetikumokat, egyszóval a divat és szépség ipart. Leginkább, mi lányok és nők tudjuk ezt méltányolni. Egy szép új sál, (lásd a filmben) egy új fülbevaló és máris jobban érzed magad. Nem beszélve az üzletek mesés világáról. A ruhák látványa, illata, a kiegészítők sokasága, a szűkös próbafülkék és megannyi más dolog, ami hozzájárul a fogalomhoz: vásárlás. Ismerek embereket, akiket egyáltalán nem érdekel az ilyesmi. Ismerek olyat is, aki közömbös: néha napján betéved, vesz magának valamit és utána kisétál az üzletből. De akad olyan ismerősöm is, aki szenvedéllyel éli át a vásárlás nyújtotta örömteli perceket. Az utolsó csoporttal tudok a leginkább azonosulni. Kis szerelem ez mind. Képes vagyok beleszeretni egy táskába azonnal. Hülyeség? Nee már.
Tegnap este viszont gondolkodóba estem. Hol van az egészséges shoppingolás és a beteges vásárlási kényszer közötti határ? Lehet-e egyáltalán ilyen vonalat felállítani? Tényleg minden vásárlás szükséges vagy ez is egy szenvedélybetegség?
Az Egy boltkóros naplója című film erre keresi a választ. Rebecca Bloomwood mulatságos történetei mosolyra késztetik az embert, de a hasonló logikájú lányok elé bizony csúfondáros görbe tükröt tart.
Az egyébként divatot körberajongó film stylistja Patricia Field. Patricia neve a divatvilágában otthonosan mozgók körében nem ismeretlen. A Szex és New York lányait öltöztetve ismerhettük meg nevét. Carrie Bradshow legendás ruhakölteményei, öltözködési stílusa (és persze Manolo Blahnik-jai) mintapéldául szolgáltak világszerte a szingli nők körében.
A Carrie féle merész stílust várva hatalmas csalódás volt a film. A lehetetlen narancssárga, piros és néhol még a rózsaszín is kombinálva több, mint nevetségesnek hatott. Pufi kabátok és sportos Gucci táskák. Miért? Hol marad az Ördög Prada-t visel-ből megszokott finom elegancia Pradaval és Chanellel megfűszerezve.
A témához visszakanyarodva a vásárlás is olyan, mint a csokoládé evés. Kis mennyiségben egészséges, nagy mennyiségben viszont káros.
Egyébként ne izguljatok, én csak papolok. Semmilyen mennyiségben nem tartom károsnak a vásárlást... :) (és azt hiszem holnap megnézem azt a csini kis napszemüveget a new yorkerben)

"Maga beszél Prada-ul?" :]