cipőkről.

"...egy ember átlagosan kb. 3000 kilométert gyalogol élete során - a cipő tehát hasznos tárgy mindkét nem számára. Mégis elsősorban a nők megszállottak e téren.

A női folyóiratok leírják, hogyan hasznosítsuk a cipőt annak érdekében, hogy férjet találjunk, hogy visszahódítsuk régi szeretőnket, vagy hogy fölvegyenek arra a munkahelyre, amelyiket igazán szeretnénk. Lehet, hogy egy cipő nagyon sokba kerül, de míg a pénz önmagában nem nyújt örömet, addig egy pár új cipő nagyon, nagyon közel vihet a boldogsághoz (ahhoz a boldogsághoz, amely a filozófusok szerint úgyis csak egy pillanatig tart). Gyakran rejtély, hogy ez miért van így. Talán azért, mert sok más dologgal szemben (pl. ruhadarabok), a cipőnek van egy nagy előnye. Legyünk kövérek vagy soványak, alacsonyak vagy magasak, szépek vagy csúnyák, bármelyik cipőt megvehetjük, amelyiket csak akarjuk.

A cipőnek mágikus ereje van: eléri, hogy az ember egyik pillanatról a másikra csodálatosnak vagy szexisnek, kifinomultnak vagy sportosnak érezze magát. Annak ellenére, hogy az utca nem éppen makulátlan kövét érintik, és akár izzadság is érheti őket, igazi művészi tárgyak vagy legalábbis a kézműipar remekei: nem is állnak olyan messze az ékszerektől. A különbség csak annyi, hogy olcsóbbak, mint a gyémánt, amely a hírek szerint a női nem legjobb barátja. Hát akkor, tessék: legyen a cipő a legjobb barátunk."

Paola Jacobbi: Akarom azt a cipőt!

Annyi már igaz, hogy a kedves író hölgy közel jár az igazsághoz. A kérdés csak az, hogy mennyire? Az bizonyos, hogy egy új cipő boldogít, optikailag karcsúsíthatja a lábakat vagy éppen irigykedő tekinteteket vonz magára. De az ellenmondás az, hogy egy magas nő nem járkálhat magabiztos léptekkel egy 10 cm-es holdjáróban az utcán. Kifutón még csak-csak elnézik, de az utca utálatos törvénye mást diktál. Mivel messze járok a kifutók világától, de mégis ezzel a fránya 178 cm-rel áldott meg a sors, kikérem magamnak igenis jár nekem a "high heels life". Ettől a boldogságtól igazán nem foszthat meg senki.

Az igazság az, hogy próbálok mindenre máshogy tekinteni. Nem mondhatom azt, hogy nem megy. Mindig itt bakizok, tudod? De akkor is, nem tudok tovább lépni. Még az új cipőimben sem...

ui.: háát már soha nem foglak újra látni, öcsi?