vallomások

Száguldás a városon keresztül. Gyorsabban mentünk, mint a szél. Szükségem volt erre. Kitisztult a fejem, legalábbis egy kis időre egészen biztos. De ezt annyiban is hagynám, hiszen mostanában ez már lerágott csont tőlem. És nevetséges is, nem? Hiszen mégsem jutok előrébb. Akármennyire szeretnék.

A tegnap éjszaka a vallomásoké volt. Mindenki őszinte volt. Nem is lehetett volna ez másképp, az utca fényei, a szúnyogok, és a játékos éjszakai égbolt is mind arra sarkalltak, hogy beszéljünk. Érzésekről, álmokról, vágyakról, képzeletekről, emlékekről... Idézzük meg a pillanatokat. Rájöttem mennyi szép emlékem van. Sőt, többségében az van. Ez örökre az enyém marad. Köszönöm.

............................................................................................