dráma, dráma, dráma...

De tényleg, mint valami otromba színdarab. Volt az első felvonás, amit élveztem és jó volt. Utána jött a szünet, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni. Végül a megfejthetetlen második felvonás. Elérted, hogy ne érezzem magamat hibásnak. A múltban sem kellett volna. Nem tudom mit rontottam el vagy hogy miért érdemeltem ezt. Egyszerűen nem áll össze a kép, mondasz valamit, de rögtön megcáfolod tettekben. Igazából éreztem, hogy valami nincs rendben. Ostoba módon próbáltam szemet hunyni fölötte, és tudomást sem venni a valóságról. Most pedig ki kellett józanodnom és észrevenni, hogy ezt nem lehet így. A mának már nincsen semmi varázsa...

Fogalmam sincs, hogy meddig akartad ezt így folytatni, nem is érdekel. Játék volt minden, igaz? Én nem így terveztem, tényleg nem, de a függöny legördült.