Vannak élet helyzetek, amikor kötelező elővenni egy rég elfelejtett klasszikust. Lehet ez könyv, zene, film vagy bármi ami fontos és sokat jelent és van benne valami plusz. Időtől és körülményektől függően mindig mást fedezünk fel benne. Akaratlanul is párhuzamot vonva saját életünkkel.
Életkortól függetlenül mindenki átél és megszenved "bizonyos problémákat". Nem akarom kimondani, de még leírni sem azt a (kegyetlen) szót.
Ma borzalmasan közel éreztem magamhoz az Igazából szerelemből Emma Tomphson alakját. Maradok én is ebben a csendes önsajnálatban, de meddig?
"Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.
I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése