grrr.

A minap az utcán egy szóró lapot nyomtak a kezembe. Nem szokatlan jelenség, én pedig mindig bízom benne, hogy valami hatalmas leértékelést hirdet ruha vagy könyvesboltokban. Ezúttal is csalódás volt természetesen. Sehol az áhított kiárusítást reklámozó libri vagy h&m logója, viszont helyette önismereti tanfolyamra való fehívás intett vissza gúnyosan. Leginkább párkapcsolati szerencsétlenségben szenvedő és problémákkal küszködő emberek figyelmét felkeltő ajánlatról volt szó. Lélek ispátolás, csoportos beszélgetés, "keressünk együtt megoldást", "semmi nincs veszve", "megtalálhatja a még a nagy Őt" és még megannyi ígéret a szebb jövőre, mi több boldog szerelmi életre. Durcásan dobtam ki a legközelebbi kukába és fordultam be a menedéket és egyben felüdülést adó antikváriumba.

Két könyvvel gazdagodva bukdácsoltam ki az üzletből egy bő fél órával később. Alig tettem meg pár lépést a zebráig egy illető a kezembe nyomott egy papirost. Jutott még egy példány az önismereti tréningből...
Ez már sok volt. Te jó ég, mi történik itt? Ennyire az arcomra van írva, hogy egy összeférhetetlen alak vagyok? "A biztonság kedvéért adjak annak a szegény ördögnek még egyet?" gondolhatta magában a szóró lapokat osztogató fiú.

Sértődötten közöltem, hogy már volt szerencsém kapni egyet. Részvét teljes pillantás futott át a fiatal ember arcán ("ennek már úgyis mindegy"), majd mentve a helyzetet a kezemben pihenő két könyvre tekintett.

"-Miről szólnak?

-Nem tudom. Most vettem.

-Ühhüm. Értem, hát jó szórakozást hozzá!

-Köszönöm."

A zebra váltott, én pedig sietős léptekkel szabadultam meg ideiglenes jó akarómtól.

Fél éve még egész biztos jót nevettem volna rajta, most viszont semmi erre való késztetést nem éreztem. Helyette azt próbálom elhitetni magammal, hogy tévedés volt. De azt is jól tudom, hogy véletlenek nincsenek. Minden okkal történik.