marcipán, cukrászda és szépségszalon

Vannak olyan helyek, amelyeknek meg vannak a maguk sajátosságai, amiért szeretem őket. Ezek közé tartozik a szépségszalon. Már a nevében is benne van: szépség és ami tartalmazza a szép kifejezést, az már csak jó lehet. Én így vagyok vele, elég együgyü gondolat alapjában véve. De ahogy ma reggel beléptem az ajtón, megcsapott az ismerős illat. Krémek, melegedő gyanták, a kamilla párolgó illata. Meg persze K. néni, nem mint illat, hanem mint szerves része ennek az egész közegnek. Mellette szóljon, hogy nem csak a szemöldököm fazonjával kapcsolatos felületes kérdésekkel traktál, hanem tanácsot ad. Az élet nagy kérdéseiben, szívügyekben. Mindenben. Egyszóval nem csak tiszta pólusokkal bocsát utamra, hanem egy adagnyi fejmosással és élet tapasztalattal. Talán az egyetlen olyan ember, akitől nem hangzik groteszkül az, hogy "kis Sz.". Neki még ezt is szabad.

A másik kedvenc helyem a cukrászda. Szinte története van ennek a fogalomnak. Sőt van is. Napjainkban nem divat a "cukiba" menni. Nagy kár. Pedig igazán olyan jó ott minden. A gusztusos magukat etető sütemények a vitrinben, marcipán illat, kerek, hívogató asztalkák. Retró az egész élet érzés.

Pontosan, a beteg lelkemnek egy puncs szeletre és egy sajt rolóra van szüksége. Az ég áldja a Szőke cukit.