bye bye baby

Hogyan is búcsúzhatnék el valakitől, akinek még nem is mondtam, hogy "Hello"??



photos from: we heart it.

reggel van

Reggel van és korán. Még az álom édes illata betölti körülöttem a levegőt és a takaró nem hűlt ki. Nem vágyom másra csak egy kávéra és egy találkozásra.



Kétségbeejtő ez az érzés...

höhöhö.

Fáradt és képtelen vagyok bármit is leírni az elmúlt néhány nap eseményeiből. Mindennek ellenére jöjjön néhány fotó a budapesti maratoni ámokfutásunkról.

____________________________________________________________________________

Tegnap a titkok éjjelét éltük át. A titkok jelen voltak mindenhol. A poharak fölött, a villanó vaku mögött, a hűvös éjszakában, telefonokban, illatokban, sálakban, suttogásokban, füstben... Psszt.

chérie és a bolondos...

... kora este avagy késő délután. Mindenki döntse el maga. Csillagok nem voltak az égen, hiába is kerestük őket, mert amit nem látunk az nem is létezhet...

Hiszem, hogy vannak dolgok, amik csak azért hívattak, hogy boldogabbá tegyék az életemet. Gondolattengeremet félbeszakítva megláttam az ágyon. Gönyörű, bontatlan csomagolásban hevert büszkén a frissen húzott ágyneműn. Óvatosan téptem fel a CD monogrammal ellátott minimatricát. Fenséges pillanatok. A legjobb dolog, amit hosszú idő után a magaménak tudhatok. Az illatfelhő pedig belengte a szobát. Kábulat ez kéremszépen a javából...

Igazából mostanság egyik kábulatból révedek a másikba. Illatok mámorából a cigi füstbe. Pillantások, árnyékok, sziluettek. Van itt minden, csak az nem, ami kellene. Most nem is kell semmi, csak két csepp chérie a pizsamámra, hogy az elandalító illattól megrészegülten dőljek az ágyba.

... oh la la, nemcsak a sálam illatos...






some photos from: we heart it.



ui.: szerelmes vagyok. a chériebe

katt és füst

Most csend van, esőcseppenként mossa a hidegtől kipirosodott kezemet az eső. Nem bírom tartani a cigit, még egy slukk. Pöckölés, majd előkaparok egy újat. Katt.
Nem megyek be a meleg szobába, tüntetek. Magammal, az ostobaságommal és a naivságommal szemben. A gond viszont abban rejlik, hogy ilyen vagyok. Nem vagyok elég szórakoztató és még a Nap sugarai sem képesek úgy keretezni az arcomat, ahogy szeretném. Ahogy szeretném, hogy láss.

Más van megírva, nagyon más...

Megyek. Rágyújtani.

Kérlek ne nézz rám.

Ne figyeld a reakciómat.

Ne szólíts meg.

Ne hallgass meg.

Ne nevess ki.

Ne bánts.

Ne tégy semmit.

Kérlek!

photos from: we heart it.

i had a dream last night

A végletek embere vagyok. Mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó alkalom, gondolat, bambulás, lustálkodás, miegymás... De nem megy, a rohadt életbe. Néhány hete "egy gondolat bánt engemet". Leírjam? Könnyebb lesz? Nem, szó sem lehet róla. Maradok így, ahogy vagyok. Csendben, töprengve.

És most ünnepélyesen megfogadom, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy... Ugyanmár, maradok a saját magam őszinte híve.

tumblr.

ui.: nem szeretnék többet álmodni, mert utálok felébredni!

this is the life...

Egy gyújtó kattanás törte meg a kora esti levegő monoton hallgatását. A távolból egy tovaszáguldó vonat zúgása hangzott fel. A szobából Amy hangja áradt ki az örvénylő éjbe: "this is the life". Majd újra csend. Szereti a csendet, mivel szerinte mindig elbájoló, ám ezúttal kegyetlenül lebegett a cigaretta burjángzó füstjével a lány feje fölött. Álmatag tekintete megállapodott egy villany pózna lámpáján. Mélyet szívott a cigiből, néhány másodpercig a füstöt tüdejében tartva. Pillantása ellágyult, valahol nagyon messze járt... Talán egy ködös novemberi éjszaka képe rémlett fel és egy fás, fűszeres egyben erőteljes illat vonta ölelő karjaiba gondolatban...
Most elindulnék és mennék, mennék meg sem állnék. Talán találkoznánk, talán nem. Ezúttal nem tétováznék.
A józan ész bölcs szavára avagy az őrületbe kergető érzelmekre érdemes hagyatkozni? Mi ez az egész? Valami morbid és kegyetlen hencegése a sorsnak netán a legfelemelőbb érzés, ami olykor hatalmába kerítheti a lelket?
Szeretném hinni, illetve tudni, hogy a második opcióról van szó, de félek (és rettegek) hogy az első feltevés lesz ismételten az igaz.


Tényleg ez az élet?

"...Én sose tetszettem magamnak. [...] És az a legnagyobb baj, hogy valami kábulatban vagyok, és gyakran magam sem értem, amit írok... Szeretem ezt a vizet, a fákat, az eget, érzem a természetet - szenvedélyt kelt bennem, ellenállhatatlan vágyat arra, hogy írjak..."

Csehov: Sirály

tök parádé??

Az ígéret szép szó... jöjjenek a várva várt halloween-i és az azt megelőző kedvenc időtöltésünkor készült képek sorozata. :)

A mackó alsóért és a menő pulcsikért utólagos elnézést mindenkitől, de az vesse ránk az első követ, aki Chanel kosztümben faragott már tököt...

A halloween-i partyról kevés kép készült és még kevesebbet mertem postolni... Izgalmas, ha marad egy kis titkunk, non?

.........................................................................................................................................................................................

"Egy csillag jelent meg az égbolton és teljes fényével sugárzik. Milyen szép dolog, az emberek között egy csillagot találni, egy szeretõ lelket, aki ad, és aki elfogad. Az elkövetkezõ napokban szemléljük az éjszakai égboltot, és ha kérdésünk van, hagyjuk, hogy a csillagok válaszoljanak."

Könyörgöm üssön le valaki, ha netalán újra internetes horoszkópokat kezdenék böngészni...

cities in dust

A halloweeni hangulat még valahol itt ólálkodik körülöttem. (Néhány képet hamarosan megosztok a tisztelt publikummal, ígérem.)
Most fáradt vagyok és kíváncsi. Nem elég semmi, többet szeretnék tudni, ami valljuk be és ezt igazából nekem kellene a leginkább belátni, hogy nem kecsegtet semmi jóval. Nem is világok találkozása ez, hanem valami egészen más. Távoli.
Az a pofátlanul szép arc meg hab a tortán...

Cities In Dust

mostmár ismered.

legalább egy valami közös, illetve kettő. kész. vége. sziaa.

ui.: good night.

johnny & kate. <3