A végletek embere vagyok. Mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó alkalom, gondolat, bambulás, lustálkodás, miegymás... De nem megy, a rohadt életbe. Néhány hete
"egy gondolat bánt engemet". Leírjam? Könnyebb lesz? Nem, szó sem lehet róla. Maradok így, ahogy vagyok. Csendben, töprengve.
És most ünnepélyesen megfogadom, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy... Ugyanmár, maradok a saját magam őszinte híve.
tumblr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése