Most csend van, esőcseppenként mossa a hidegtől kipirosodott kezemet az eső. Nem bírom tartani a cigit, még egy slukk. Pöckölés, majd előkaparok egy újat. Katt.
Nem megyek be a meleg szobába, tüntetek. Magammal, az ostobaságommal és a naivságommal szemben. A gond viszont abban rejlik, hogy ilyen vagyok. Nem vagyok elég szórakoztató és még a Nap sugarai sem képesek úgy keretezni az arcomat, ahogy szeretném. Ahogy szeretném, hogy láss.
2009. november 11., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)





Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése