Bonjour Mademoiselle.

Háát vége van. Itthon vagyok újra, ott kellett hagynom a csodálatos Párizst. A divat, a szerelem, a művészet és a fények városát. Egyszerűen kiábrándító az itthoni légkör, sehol egy olyan igazán párizsi módira hangulatos kis kávézó, kifinomult vogue lányok, macska köves szűk sikátorok, zsalugáteres ablakok, manzárd tetők, patisserie-k, elegánsan megpakolt kirakatok...
Edith Piaf jellegzetes chanson-jai töltik be a szobát. Felidézem a várost, előcsalogatom a képeket, melyeket ott szívtam magamba. Leírhatatlan. Bohém lelkek találkozásának színtere. Más világ. Teljesen el vagyok ragadtatva. Kimondhatatlanul vágyom vissza. Néhány nap alatt úgy érzem megtaláltam azt a helyet, ahová tartozom. Milyen komikusan is hangzik ez, de így van. Párizshoz egy élet is kevés lenne.
Hallom a tangó harmónikásokat, megelevenednek a történelem nagy pillanatai, végig száguldok a Champs Élysées-n, majd gyorsan kívánok valamit a Sóhajok hídja alatt a Szajnán hajókázva. Lartin negyed, Bohém negyed, Tulériák kertje, Notre Dame, Eiffel torony, Rue de Rivoli, Louvre, kis, csinos éttermek, bolha piacok... Mennyi szélsőség, mégis minden egyre vezethető vissza, erre a varázslatos városra. Mindenképpen csak szeretni lehet, minden bájával.
Egyszer vissza megyek, addig nem halok meg. Látni és érezni akarom újra azt a páratlan látványt és légkört, amit Párizs nyújthat. Amit csak Párizs nyújthat.
Íme a képek. Lehetetlen vissza adni az élményt, de mindenesetre beszédesebbek, mint én.
J'adore Paris.

Reims és a Szajna.


"Heey Michael! Michael!" :)

tour eiffel.

Chanel, Madame, Nomandia.

Bolha piac, Normandia.

Normandia.

Normandia.

Atlanti-Ócean. Normandia.

Paris.

Starbucks.Paris.

Louvre.

Tuileries és a Rue de Rivoli éjszakai fényben.

Notre Dame.

Paris.

Pont Alexandre & Saint Severin.

Paris.

Champagne.

Búcsúzom ezektől a szépségektől, búcsúzom a gondtalan párizsi pillanatoktól.

Majd valamikor újra látjuk egymást. Remélem.

Au Revoir, Paris.