tegnap éjszaka.

Üresség. Jól ismert állapot. Tegnap este megint csak a mélyére ástam a dolgoknak, próbáltam elfelejteni mindent, ami a külvilággal kapcsolatos. Erősen koncentráltam mindenre, ami ebben segítségemre lehetett: egy kis bor (tényleg pici, amúgy is bohém lelkek vagyunk, nem igaz Sz? de erről majd egyszer bővebben:)), fényképező, lányok, beszélgetések, koccintások és az éjszakai város, ami valahogy most nem is kínált olyan megnyugvást, mint szokott. Túl sok ember, tömeg, fülledt levegő.

A már oly hiányolt Bakelit, végre kitárta kapuit, mi pedig a újdonság izgalmától túlfűtötten léptünk be a bejáratán. Mindenki változott, mióta utoljára szürcsöltünk itt el a Caramelitánkat. A Bakelit velünk ellentétben mégsem. Először kissé bosszúsan tettünk megjegyzéseket, majd végül arra a következtetésre jutottam, hogy így van ez jól, ahogy van. Nem kell változnia, megújulnia. Rengeteg mindent hallottak és láttak ezek a bohém poszterek által borított falak. Sok élményemnek voltak szemtanúi, tehát kár lenne, ha cserébe kapnék egy dizájnosra mázolt helyet, semmit mondó trendi asztalokkal és székekkel.

4 lány, 2 üveg bor, élmények, beszámolók, nevetések és már el is röppent 2 óra.

Az augusztus 20.-át ünnepélyesen átmulattuk, méltó helyet találva színhelyül. Egy jó tanács: bárhol vagy, jó helyen vagy, ha zenegép van. Megvoltunk mentve. A legkülönfélébb számok, amikre csörögni lehet, ha úgy tartja kedvünk, vagy éppen összeborulhatunk barátnénkkal egy örök klasszikus hallatán.

Azt est zárásaképp, pedig egy igazi tündér kertbe csöppentünk. Függőágy a csillagok alatt, grill hús illat a levegőben. Mennyei.

Örök kedvenc. Igaz, Sz?