egy lebegő nap feljegyzései

A papír domború már a be nem azonosítható, bizonytalan eredetű vízcseppektől...

7:21

Szürke az ég, szürke a föld. Megőrjít az ég kiszámíthatatlansága. (Még az aula is milyen szürke köntöst öltött, mindössze egy piros fényfolt áll kelletlenül mellettem.) Korán van, fázom. Tudja valaki vajon, hogy mit csinálok itt? Erősen koncentrálok a semmire és arra az átkozott közönyre. Tegnap este... édes tegnap este. Belevesztem a két dimenzióba. Meglepően boldogságos pillanatok, amik elvesztek már néhány röpke órácska kiaknázhatatlan perceiben. A három dimenzió egészen más. Semmi nagyszerű nincs benne. Megfáradt emberek ténferegnek fel-alá, a párocskák pedig könnyed csókokat lehelnek egymás reszkető ajkaira.

Indulok, néhány másodperc és egy gyújtó sercenése pedig életet lehel a cigarettába.

7:57

Mosoly, ami hamis. Mondj már valamit, válaszolok!

8:20

"Szép a Világ!"

Tényleg?

9:11

Nem figyelem a teret, nem hallom a hangokat. Ürességben lebegek, messze a valóságtól. Beszélgetésfoszlányok, hitetlenség a jelennel és a jövővel kapcsolatban.

Egy árnyék a lépcsőn.

11:04

Halhatatlan érdem.

Parfümös lány vagyok, parfümös gondolatokkal. Most viszont nem érzem az áhított illatot. Nem érzem már egy ideje.

12:57

A gondolataimat közvetítem, leegyszerűsítve. Szavak magányosan, mondatok nélkül.

Sikítás. Őrjöngés. Mire játszik az élet...?

Szeretlek. Imádlak. Vonzódom a lényedhez.
Sajnálom, igazán.

Bú és bánat.

Félelem. Elkeseredettség, kiszolgáltatottság.

Szánalom.

Színek és hangok. Nyugalom és kietlenség.

Ordítva jegyzek, csendben tünődöm.

Érzések dominálnak az írásban? Vitathatatlanul. Inspirálóan mozgatja a gondolatokat. Szenvtelenül kacagnak vissza a papírról szégyenletes állapotba kergetve ezzel a tünődő elmét.

13:25

Merengés a múltban. Heves gyűlölet. Váratlan fordulat. Látod a végét? Tévedés...


14:00
Színház az egész világ!

Elveszett illúziók.

Elhaló, főleg egy angyalnak köszönhetően.

16:07

Végre repülőket látni a szépségesen kék égbolton. A repülő valami különös, fehér csíkot húz maga után, ami végül elillan a semmibe. Könnyen és fájdalommentesen.

20:16
Honnan lehet eldönteni egy sebesen száguldó autóban, hogy vajon sírni kell-e vagy nevetni?

21:38

Colin Farrell vigasztaló látványt nyújt még egy mocskos telefonfülkéből is.

22:51

Vége a napnak, elfáradtam. A takarót magamra húzom és egy új napot álmodok meg.