2010. március 29., hétfő

gyors post az élet

Egy merő görcs ez a silány test. Ökölbeszorított kézzel és görcsös izmokkal próbálkozik feloldani a testi-lelki feszültséget. Undorító látvány.
A remegő kéz száguldva alkot... Alalktalan csillagformákat vés a combjába. Piros a toll, akár a kisírt szem és a vénákból kitoluló vérpatak.
A fizikai fájdalom most megbénítja a gondolatfolyamot. A görcs már az agyban tanyázik.
Milyen furcsa is az emberi agy és milyen különleges is egyben. Az agy az irányító központ, az értelem forrása. Jóformán az agy adja ki minden egyéb testrésznek és szervnek a parancsot. Információt szállít és benyomást rögzít. Illatokat jegyez meg, képeket raktároz és emlékeket tárol.
Az agy működtet mindent, parancsolja hát meg neki valaki, hogy a percenként átalagosan 72-őt dobbanó szervet hibernálja! Felejtse el a berögzült illatokat és benyomásokat! Szűnjön meg az érzelmi funkciója, szorítkozzon az alapfeladatára! Végül felejtsen el szenvedni, legyen közönyös megközelíthetetlen és széttörhetetlen!!


Ott lent, a falról visszatükröződő gyötört arcot kellett volna szétzúzni, letörölni az arcára tetovált ordító üzenetet, hogy mennyire mérhetetlenül boldogtalan.

1 megjegyzés:

  1. libabőr és vágyakozás egy nyári koccintás után.
    fogom a kezed! érzed?

    VálaszTörlés