kill me soft (please)

source: fashion gone rouge

H-val ma egy hangulatos kis büfét fedeztünk fel. Nem értem eddig, hogy esett ki a látó terünkből, de ma pótoltuk a mulasztást. Jól esett a hűvösben majszolni egy orbitális hamburgert és közben (ideiglenes) törzs helyünk gondjait hallgatni. Egyszóval minden pont olyan volt ott, amilyennek lennie kell egy ilyen gyors talpalóban. Hűvös, 3 asztallal megtelt tér, pletykálkodó és bámészkodó munkások, végül pedig Évike, aki olyan remekül érti a gyros készítés művészetét. A jól lakottság kábulatával léptünk ki újra a fülledt nyári délutánba.

escape és blues

Ha még egyszer valaki megkérdezi, hogy mi történt, kiszaladok a világból. Bocsánat a hepciás modoromért... :/

deviantart. carmilla.

..................................................................................................



Nem tudok mit mondani.

dráma, dráma, dráma...

De tényleg, mint valami otromba színdarab. Volt az első felvonás, amit élveztem és jó volt. Utána jött a szünet, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni. Végül a megfejthetetlen második felvonás. Elérted, hogy ne érezzem magamat hibásnak. A múltban sem kellett volna. Nem tudom mit rontottam el vagy hogy miért érdemeltem ezt. Egyszerűen nem áll össze a kép, mondasz valamit, de rögtön megcáfolod tettekben. Igazából éreztem, hogy valami nincs rendben. Ostoba módon próbáltam szemet hunyni fölötte, és tudomást sem venni a valóságról. Most pedig ki kellett józanodnom és észrevenni, hogy ezt nem lehet így. A mának már nincsen semmi varázsa...

Fogalmam sincs, hogy meddig akartad ezt így folytatni, nem is érdekel. Játék volt minden, igaz? Én nem így terveztem, tényleg nem, de a függöny legördült.

rázva, nem keverve.

Háát, a tegnap este valami fergeteges volt. Újra előtört ez a fene nagy "nagyvilági nő" vagyok életérzés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az első körben rendelt vodka martini "rázva, nem keverve". Ahogy N mondta valahol mindent el kell kezdeni. :)

Egyszerűen kellenek ezek az esték. Ugye H? Csak úgy ellenni, beszélgetni érdektelen, majd túlságosan is érdekelt témákról. Összemosolyogni valamin, amit csak mi értünk. Táncolni, táncolni és táncolni. Végül pedig kimenni és hagyni, hogy a szél a hátára kapjon. És tudjuk, édes jól: ilyenkor bármi megtörténhet.

Az a bizonyos VM. James Bond után szabadon.

A szokásos éjszakai funkció sem maradhatott el. Természetesen. :)

Happy Birthday A! Repüljenek azok a szoknyák. :)

................................................................................................

Ma délután. Buszozás. Kert. Beszélgetés. Vízipipa. Barackos süti. Vsprite :). És a legfontosabb: Sz.

Vigyázz Magadra!

J

Johnny. Örök kedvenc.
from: le smoking.

moschino cheap & chic

A Moschino c&c az egyik kedvencem, ha nagy márkákról van szó. Szezonról szezonra követem a kollekcióikat. Habár a célközönség állításuk szerint a fiatalabb generáció, (ezért is lett a Moschino alvállalatéként megalapítva) az árakban mégsem egy átlagos, hétköznapi lány pénztárcájának végletekeiben gondolkoznak. Sebaj, addig is marad a szemezgetés a style.com-on.










moschino c&c resort 2010.
photos from: style.com

ui.: ma nem mondok semmit... hiányoztál már. :)

boltkórosok.

A mostanában rám jellemző rossz hangulatot kompenzálnom kell. Mindenkinek van valami bevált módszere az ilyen helyzetek kezelésére. Nekem a vásárlás. Tettes társam is van méghozzá H személyében, aki nemhogy visszatartana, helyeselve bólint egy-egy gyönyörű darab előtt ezzel is megerősítve, hogy igenis szükségem van rá.
Csupán két aprócska problémám van ezzel.
Egyrészt: ez a pótcselekvés a teljes anyagi csődbe fog juttatni. Kit érdekel minden más, ha a szekrényem tömve van? :)
Másrészt: mikor beszerzek egy újabb zsákmányt elégedettséggel tölt el a tudat, hogy ma is érdemes volt felkelni. A gond csak annyi, hogy ez a kábulat mindössze 5 percig tart. Régebben egy ilyen "adaggal" hetekig is eltengődtem. Most meg? Semmi nem jó. Egy dolog kivételével: az őrületes leárazásokkal az üzletekben. A fene vinné el őket! :)
Kitört a pánik a plázában!


mai kincsek. jacket & ring: h&m. shirt: stradivarius.
az antikváriumokat pedig melegen ajánlom mindenkinek. :)

ui.: yellow cab a borítón. csak nekem.

igazából szerelem

Vannak élet helyzetek, amikor kötelező elővenni egy rég elfelejtett klasszikust. Lehet ez könyv, zene, film vagy bármi ami fontos és sokat jelent és van benne valami plusz. Időtől és körülményektől függően mindig mást fedezünk fel benne. Akaratlanul is párhuzamot vonva saját életünkkel.
Életkortól függetlenül mindenki átél és megszenved "bizonyos problémákat". Nem akarom kimondani, de még leírni sem azt a (kegyetlen) szót.
Ma borzalmasan közel éreztem magamhoz az Igazából szerelemből Emma Tomphson alakját. Maradok én is ebben a csendes önsajnálatban, de meddig?



"Moons and junes and ferris wheels, the dizzy dancing way you feel
As every fairy tale comes real; i've looked at love that way.
But now it's just another show. you leave 'em laughing when you go
And if you care, don't let them know, don't give yourself away.

I've looked at love from both sides now,
From give and take, and still somehow
It's love's illusions i recall.
I really don't know love at all."

grrr.

A minap az utcán egy szóró lapot nyomtak a kezembe. Nem szokatlan jelenség, én pedig mindig bízom benne, hogy valami hatalmas leértékelést hirdet ruha vagy könyvesboltokban. Ezúttal is csalódás volt természetesen. Sehol az áhított kiárusítást reklámozó libri vagy h&m logója, viszont helyette önismereti tanfolyamra való fehívás intett vissza gúnyosan. Leginkább párkapcsolati szerencsétlenségben szenvedő és problémákkal küszködő emberek figyelmét felkeltő ajánlatról volt szó. Lélek ispátolás, csoportos beszélgetés, "keressünk együtt megoldást", "semmi nincs veszve", "megtalálhatja a még a nagy Őt" és még megannyi ígéret a szebb jövőre, mi több boldog szerelmi életre. Durcásan dobtam ki a legközelebbi kukába és fordultam be a menedéket és egyben felüdülést adó antikváriumba.

Két könyvvel gazdagodva bukdácsoltam ki az üzletből egy bő fél órával később. Alig tettem meg pár lépést a zebráig egy illető a kezembe nyomott egy papirost. Jutott még egy példány az önismereti tréningből...
Ez már sok volt. Te jó ég, mi történik itt? Ennyire az arcomra van írva, hogy egy összeférhetetlen alak vagyok? "A biztonság kedvéért adjak annak a szegény ördögnek még egyet?" gondolhatta magában a szóró lapokat osztogató fiú.

Sértődötten közöltem, hogy már volt szerencsém kapni egyet. Részvét teljes pillantás futott át a fiatal ember arcán ("ennek már úgyis mindegy"), majd mentve a helyzetet a kezemben pihenő két könyvre tekintett.

"-Miről szólnak?

-Nem tudom. Most vettem.

-Ühhüm. Értem, hát jó szórakozást hozzá!

-Köszönöm."

A zebra váltott, én pedig sietős léptekkel szabadultam meg ideiglenes jó akarómtól.

Fél éve még egész biztos jót nevettem volna rajta, most viszont semmi erre való késztetést nem éreztem. Helyette azt próbálom elhitetni magammal, hogy tévedés volt. De azt is jól tudom, hogy véletlenek nincsenek. Minden okkal történik.

vallomások

Száguldás a városon keresztül. Gyorsabban mentünk, mint a szél. Szükségem volt erre. Kitisztult a fejem, legalábbis egy kis időre egészen biztos. De ezt annyiban is hagynám, hiszen mostanában ez már lerágott csont tőlem. És nevetséges is, nem? Hiszen mégsem jutok előrébb. Akármennyire szeretnék.

A tegnap éjszaka a vallomásoké volt. Mindenki őszinte volt. Nem is lehetett volna ez másképp, az utca fényei, a szúnyogok, és a játékos éjszakai égbolt is mind arra sarkalltak, hogy beszéljünk. Érzésekről, álmokról, vágyakról, képzeletekről, emlékekről... Idézzük meg a pillanatokat. Rájöttem mennyi szép emlékem van. Sőt, többségében az van. Ez örökre az enyém marad. Köszönöm.

............................................................................................