az semmi!!

Ez már megint az a nap. Már megint az az éjszaka. Már megint az a könyv van a kezemben. Már megint azt a számot hallgatom. és már megint nem csinálok semmi értelmeset.



...bevallom az én szememben felettébb szürke lett a táj.

pont egy februári éjszaka

Nem vagyok a testemben, mintha a hús bonyolult tömege egy alagsori teremben ragadt volna. A lélek messze szállt...
Futva és kimerülve hajszol valamit. Egy érzést, ami fáj és éget. Túlmutat az elmén, ez már másfajta küzdelem.
"Simogató" utazás ez, ami könnyen felőröl egy elveszett, tébolytan kiáltozó parányi lelket.

Könnycseppek találkozása a papírral. Nem lehet nélkülök gondolkodni...

Időtlen utazás vette kezdetét, de a cél mindig változik.
Olyan ez, mintha az ember örökké tranzit váróban ücsörögne és várná, hogy felszálljon a járata.
Érdemes egyáltalán új célok felé indulni? Mondjuk, hogy az, hisz a remény éltet minden száguldó lelket...



Az érzések félelmekké válnak, ami idővel könnyen az ember gyenge pontjává éleződhet ki... (ezt idézhetitek tőlem, bár egyáltalán nem nagy szám.)

vasárnap este. megint!

Létezik a telepátia! Érzed, amikor a másik gondol rád és bumm pittyeg a telefon...
Helló duálom!

Attól tartok most ildomosabb lenne, ha elhallgatnék, hiszen ez ugyanolyan vasárnap, mint a többi... Monoton, szürke és felemésztő. Párnák között hánykolódva, álomból felocsúdva, majd ismét elszenderülve nem lehet élni!!


Vesszen az emancipált lélek??
Csak mondja már valaki, hogy jó lesz!!!

lesz ez még így se!

magasra nyúló árnyék a havas földön. hiány, cigaretta, lámpák fénye. szomorú péntek este, sivár érzés. nem akarok írni, nem akarok gondolkodni. filmet nézek, filmben élek. álmodom örökké.

lesz ez még így se...



szeretnék egy Melvint.

let's imagine!

Meghívlak egy játékra. Szeretnél játszani?
Képzeld el...
Csak a tapintásomra hagyatkozhatnék, és egy illatot követve egy sötét szobába lépve olyan közel lépnék hozzád, hogy a bőrömön érezném a nyugodt szuszogásodat.
Nem szólalnánk meg, mert ezúttal minden rólunk szólna. Szavak nélkül nem bánthatjuk egymást.
Te látnál, én viszont nem láthatnálak téged. Valamilyen szinten talán nap, mint nap megvalósítjuk úgy, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert én látni szeretnélek, de valamiért mindig hátat fordítasz. Így lenne ez a mi képzeletbeli játékunkban is.
Végig tapintanám az arcodat, hogy megismerjem minden vonásodat. Le a homlokodtól, egészen az állad vonaláig. A nyakadat nem tudnám megérinteni, érezném, ahogy vadul száguld az ereidben a vér, érezném, ahogy egyre gyorsabban lélegeznél, érezném, ahogy közeledsz...
És itt lenne vége a játéknak.
Ébredjünk fel! Ez nem játék, hanem melodráma, abból is az olcsóbbik fajta.


we heart it.

about a cat.

Utcák és kihaltság. Magányos, tompa fények ölelnek magukhoz. A csend puhán kapaszkodik a hideg levegőbe. Kitölthetetlen űr tátong egy lélekben.

Egy kóbor kandúr sompolyog a lábamhoz. Huncut szemei vannak és selymes bundája. Megáll egy pillanatra, farkas szemet nézünk és mintha mondani akarna valamit... Nem mond, csendben marad, csak néhány szikra pattog körülöttünk. Ráérősen előkaparok egy cigit. Rágyújtok, közben a pillantásunk nem engedi el a másikét. Ő vár, de én is várok. Senki nem tudja, hogy megéri-e, de azért kitartóak vagyunk.

Tudod ez egy megfogalmazhatatlan dolog.

Mélyet szippantok a cigiből, az arca gúnyos kifejezésbe szalad. Nem mondok semmit. Utolsó slukk. Indulok.

Hova?

Még nem tudom, de mennem kell, a cica pedig itt marad. Egyedül. Egy utolsó pillantás. Megremeg a térdem és nem érzek semmit. Csak előre nézek. Még mindig egy tekintetet érzek a hátamon, elmúlik, lassan, de biztosan... el kell!!

álomszótár

Valami hiányzik az életébõl, ez megronthatja örömét, elveheti életkedvét. Alamizsna nem segítheti. Elrejtett érzelmek, vágyak reménytelen sóhaja. Elfogadja a morzsákat is, de nem elégül ki tõlük. Ne féljen a kudarctól.


we heart it.

Utálok álmodni, mert elrettent a jelentés...

M.

Hello Új Felfedezett!







Photographer: Camilla Akrans
For Numero magazine.
from: tfs.

Még szerencse, hogy a Világ tele van ilyen gyönyörű angyalokkal, máskülönben egészen biztos, hogy régen hitemet veszítettem volna.
Több Mathiast a Földre!!
...................................................................................................................................................................................

A szobában cikázva villóznak a gondolatok. Kegyetlenek. Én nevetek, csak nevetek. Először szolídan, majd egyre magabiztosabban, fülsértően hangzik a gyöngyöző kacaj. A fejem széthúz, szétrobban az agyalás áramlatától. Nem foglalkozok vele, nem tépelődöm, nem álmodozom, nem feszengek. Annyiszor megfogadtam már mindezt, hogy ég a képemről a bőr az ezredik fogadkozás után.
Csendet szeretnék és magányt a lüktető zene társaságában legalább egy napra, úgy hogy hömpölygő tömeg vesz körül.

Beszélj hozzám!

csak egy cinikus hétfő este

Miért kell minden jó után valami rossznak történnie?

Igazából nem akarok semmit, mert felesleges bonyolítani bármit is.

Egy sötét szoba, fények nélkül... Cikázó gondolatok, emlékképek, tépelődés, álmodozás, "mi lenne ha?".
Pokoli nehéz kizárni mindent, de valahol szükséges. Minden egy ajtó csapódással kezdődött...
Menj ki azon az ajtón, aztán gyere vissza és mondd, hogy rendben lesz minden. Tudod, hogy úgyis elhinném.

Cssshh.

A holnap mindig valami újdonságot ígér. Reggel köszönni fogok, hogy "helló közöny!". Majd büszke leszel rám, hogy milyen erős vagyok. Büszke leszel rám, hogy egy pofont rezzenéstelen arccal tűrök, mert ez a színtiszta közöny. A közönyből táplálkozunk.

Fáj a lelkem és nehéz a szívem. Lassan vánszorognak a ma este percei, feltűnően lassan... cinikus élet.

Megyek sötét szoba, várnak a gondolatok, nem osztom meg senkivel, ma már nem. Nem érdekel senkit.


nem hiszek a varázslatokban.

Hallom a gondolataidat, kérlek ne utálj ennyire...!

ui.: a vasárnapok mellett a hétfő a legutálatosabb nap a héten. annyi keserű percet kaptam már tőle.

w i f ?

Képtelen vagyok mondatokban beszélni, képtelen vagyok gondolkodni. Nyugtatom magam, mert hiszem, hogy semmi szükségem rá. Kell az élet, kell a levegő, kell a szabadság! De szükségem van arra (!) az illatra! Gyorsan elhessegetem, mindössze pillanatnyi elmezavar. De tényleg.
Senki nem gondolja komolyan, mi nem érezzük, nem beszélünk, mindenki más mégis gondolja... Mi nevetünk rajtuk, igaz? Mert muszáj nevetnünk!
Mi a fejünket csóváljuk, ugye? Mert az nem úgy van!
Mi nem látunk semmit, mert nincs mit.
Csak érzünk, mert felesleges bármi másról beszélni, szükséges e két jelenlét, elképzelhetetlen a távolság. Képzelet és valóság, elválasztódik valaha?



kora reggel. elsuhanó tájak. code! espresszó. cappy. "csak saját felelősségre!". délelőtti forgalom. közelség. code! tömeg. "leszállás". némasági fogadalom. ruhák. segafredo. pulcsik. illatok. "niagara". ccc. aluljáró. utcák. haris. kandeláber. késés. nyűgösség. illatok. sálak. sötétség. elmosódott fénypontok. egy huncut szempár...


photos from: we heart it.

our song of the day.

ui.: ajj.