Igazából nem akarok semmit, mert felesleges bonyolítani bármit is.
Egy sötét szoba, fények nélkül... Cikázó gondolatok, emlékképek, tépelődés, álmodozás, "mi lenne ha?".
Pokoli nehéz kizárni mindent, de valahol szükséges. Minden egy ajtó csapódással kezdődött...
Menj ki azon az ajtón, aztán gyere vissza és mondd, hogy rendben lesz minden. Tudod, hogy úgyis elhinném.
Cssshh.
A holnap mindig valami újdonságot ígér. Reggel köszönni fogok, hogy "helló közöny!". Majd büszke leszel rám, hogy milyen erős vagyok. Büszke leszel rám, hogy egy pofont rezzenéstelen arccal tűrök, mert ez a színtiszta közöny. A közönyből táplálkozunk.
Fáj a lelkem és nehéz a szívem. Lassan vánszorognak a ma este percei, feltűnően lassan... cinikus élet.
Megyek sötét szoba, várnak a gondolatok, nem osztom meg senkivel, ma már nem. Nem érdekel senkit.
nem hiszek a varázslatokban.
Hallom a gondolataidat, kérlek ne utálj ennyire...!
ui.: a vasárnapok mellett a hétfő a legutálatosabb nap a héten. annyi keserű percet kaptam már tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése