lélekbarát

A közel most távol van, a távol pedig még távolabb.

Van egy pont, ahol az ember, azt mondja, kész, vége, befejeztem. A valóságban ez úgy néz ki, hogy az ember nem is gondolja komolyan, csak dobálózik a szavakkal...

Ülök és figyelem a környezetemet a citromos nápolyitól morzsás asztal felett az irodalom füzetbe temetkezve.

Már megint a lelkemen jár az eszem. Csoda. A lélek a csontok és az izmok bonyolult hálózata között rejtőzködhet? Egyszóval a "díszburkolatnak" nevezhető testbe zárva sínylődik?

Igazából a lélek az emberi lét, a test pedig csak ennek eszköze. Segít kifejezésre juttatni valódi lényünk üzeneteit.

Az emberek folyton keresnek maguknak valakit, igazából csak egy másik lelket kutatnak, hogy legbelül ne legyenek magányosak. Milyen pőre és meztelen lett hirtelen az ember. Védtelen és olykor megérthetetlen.

Nem a test folyamata ez, hanem ismételten a lelkeké. A lélek illatát és érintését hajszoljuk már-már kétségbeesetten. A lelkünk ölelkezik, nem a testünk. Ez pedig már egy másik dimenzió, de tudnod kell kedves lélekbarátom, imádom azt a bolond lelkedet!!