Egy kóbor kandúr sompolyog a lábamhoz. Huncut szemei vannak és selymes bundája. Megáll egy pillanatra, farkas szemet nézünk és mintha mondani akarna valamit... Nem mond, csendben marad, csak néhány szikra pattog körülöttünk. Ráérősen előkaparok egy cigit. Rágyújtok, közben a pillantásunk nem engedi el a másikét. Ő vár, de én is várok. Senki nem tudja, hogy megéri-e, de azért kitartóak vagyunk.
Tudod ez egy megfogalmazhatatlan dolog.
Mélyet szippantok a cigiből, az arca gúnyos kifejezésbe szalad. Nem mondok semmit. Utolsó slukk. Indulok.
Hova?
Még nem tudom, de mennem kell, a cica pedig itt marad. Egyedül. Egy utolsó pillantás. Megremeg a térdem és nem érzek semmit. Csak előre nézek. Még mindig egy tekintetet érzek a hátamon, elmúlik, lassan, de biztosan... el kell!!
mondd nyugodtan, hogy bolond babonás vagyok, de a fekete macska akkor is szerencsétlenséget hoz...
VálaszTörlésez a történet egy tarka színű cicáról szólt, ne tévesszen meg az illusztráció :) de valahol látod ráéreztem én a "szerencsétlenségre". :)
VálaszTörlésma mindenki átkozottul negatív... énis.
VálaszTörlés