Képzeld el...
Csak a tapintásomra hagyatkozhatnék, és egy illatot követve egy sötét szobába lépve olyan közel lépnék hozzád, hogy a bőrömön érezném a nyugodt szuszogásodat.
Nem szólalnánk meg, mert ezúttal minden rólunk szólna. Szavak nélkül nem bánthatjuk egymást.
Te látnál, én viszont nem láthatnálak téged. Valamilyen szinten talán nap, mint nap megvalósítjuk úgy, hogy elbeszélünk egymás mellett, mert én látni szeretnélek, de valamiért mindig hátat fordítasz. Így lenne ez a mi képzeletbeli játékunkban is.
Végig tapintanám az arcodat, hogy megismerjem minden vonásodat. Le a homlokodtól, egészen az állad vonaláig. A nyakadat nem tudnám megérinteni, érezném, ahogy vadul száguld az ereidben a vér, érezném, ahogy egyre gyorsabban lélegeznél, érezném, ahogy közeledsz...
És itt lenne vége a játéknak.
Ébredjünk fel! Ez nem játék, hanem melodráma, abból is az olcsóbbik fajta.
we heart it.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése