Nem jó!
Újraindítom a számot, mert igazából szeretem én... Visszabújok a biztonságot adó ágyba. Pár perc töprengés után elfordulok a hideg faltól. Nagyokat pislogok a rám nehezedő éjszakában. Hirtelen valami c
sillámló tárgy keresztezi a sarokra tévedt pillantásom.
sillámló tárgy keresztezi a sarokra tévedt pillantásom. Fürgén pattanok fel az ágyról és gyors mozdulattal ragadom ki a tompa környezetből a cipőt.
Bántja a tapintásom a sok pici fényes kövecske, de olyan szép... Felállítom magammal szembe az asztalra. Mamám mindig azt mondja, hogy nem szabad cipőt tenni az asztalra. Haragot jelent... Ostoba babonák... Függök tőlük. Mindegy, most lényegtelen.
Lassan ereszkedem egymagasságba a szépséges tűsarkúval. Figyelmesen szemléljük egymást, amíg reflexszerűen nem fogom meg és viszem ki az erkélyre. Olyan büszkén foglalja el helyét a korláton, én pedig dagadok a büszkeségtől, hogy viselni fogom.
Előkaparok egy cigit, meggyújtom. Nem túlzás, de ezúttal a füst minden atoma megnyugtat.
Émelygek belülről. Már megint a szentségesen kétséges állapot. Vajon mi lesz...?
sz: jó lesz, nem?
ő: talán...
sz: talán??
ő: mit vársz? a rohadt életbe térj magadhoz! nem úgy lesz, ahogy szeretnéd, nem úgy, ahogy elképzelted.
sz: már régen elvesztem...
ő: tudom, hogy mit akarsz, tudom, hogy kit.
súlyos csönd.
sz: jó döntés lenne?
ő: naív vagy.
sz: jó döntés lenne?
ő: te mit gondolsz?
sz: bassza meg! a legjobb!
ő: tényleg elvesztél!
Méghogy nem a cipő a nő legjobb barátja, őszinte meg kell hagyni és... nincs és.
Kár kínoznunk egymást, visszahajítom a sarokba. Kinyitom a szekrényt és a kezembe fogok egy ismeretlen táskát. Őt nem kérdezem. Félek, hogy mit mondana...
Megdöbbent a gyávaság és megrémít az érzelmek áramlata.
Igaz dolgok hangoztak el, a nagy semmitől kár várni a megváltást.
merj az lenni aki mindig is akartál..
VálaszTörlésegész jó antiszérum.