Háát vége... Valahol mindig ezt a pillanatot vártam, hogy valóban tudjam, vége. De most utálom, mert azt érzem, hogy egyedül lettem. Hivatalosan. Mintha eddig fogtad volna a kezemet.
Ki tudja hány hónapja is történt mindez? De most annyira friss és annyira tátongó, hogy leírhatatlan érzések kavarognak a fejemben.
Mintha tegnap lett volna február 26.-a. Mind a mai napig a legkedvesebb emlékem, a hideg, a parkoló fagyos talaja, a cigi az electro world mögött és az első búcsúzás, majd a lázban való tehetetlen fetrengés és az újra találkozás... Emlékszel?
Utána a hűvös, később kellemesebb reggelek a parkban. Minden annyira közeli. Annyi emlékem van, hogy kevés lenne egy hatalmas szekrény, ha bele akarnám pakolni őket. Jó emlékek.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak amiért találkoztunk. Találkoznunk kellett, tudom. Így volt megírva és ha a sors úgy akarja találkozni fogunk még...!
ezt nekünk, mert te mutattad meg és mert örökké szeretni fogom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése