Néhány másodperces vallomás, ami zúg és sietve próbál segítséget kérni. Már nincs értelem, csak szavak, félmondatok, felsejlő gondolatok. Tanács van. Annyira alaktalan és megfoghatatlan már az a személy, aki most beszél és a szavak is omolva bomlanak ki száján. A sötét hajú ismerős arc, hallgat és bólint, mindketten előhúznak a félig üres dobozukból egy szál cigit. Meggyújták és beszélnek valami egészen különösről, nem is hallani, az utca zaja, a száguldó járművek tompítanak hangjukon. Talán nem is szabad megtudni miről beszéltek, lehet lényegtelen is. Lehet és talán!
Egy mondat lebegett gyilkosan a fejük felett: "tényleg annyi a lényeg, hogy zárd ezt az egészet el a lelked legmélyére..!"
Itt már tényleg lehetetlen más opció, hát akkor úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése