Hallgat a fénybe borult utca csendje. Tipikus éjszaka leírása következik pár szóban: illatok, fények, érzelmek, hangok, autók, koktélok, lüktetetés. Olyan forró volt a leheleted, nedvesek az ajkaid, borzongok a gondolattól és az érintésektől.
Most várok, tudjuk, hogy várni a legnehezebb. A várakozás csarnokába lépve figyelni a rezzenéseket, a hívásokat, a villogásokat. Aztán mégis marad a csend, ő nem tágít. Figyel és felemészt.
Esős, júliusi éjszaka, az óra már 22:11-et mutat. Későre jár, aludni kellene már, de valami nem engedi lehunyni a szemem. Várok a ma éjszakában is, figyelem az eget elborító csillag szőnyeget, remegő cigarettát gyújtok és a számba helyezem. Rúzzsal vések egy szívet az ablakra, majd zenét kapcsolok. Részeg emberek döcögnek a nedves úton hazafelé, dalolva és fütyürészve lépegetnek a hűvös éjszakában. Részegek a boldogságtól, részegek a szomorúságtól. Részegen a szegénységtől, részegek a gazdagságtól. Már távol járnak, spicces hangjuk elvész az éjszaka félelemetes, sötét csendjében.
Várok rád kicsikém még mindig.
Szeress ma jobban, szeress gyorsabban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése