Léteznek emberek, akiktől egyszerűen képtelenek vagyunk távol tartani magunkat. Ők azok, akik soha nem lépnek ki az életünkből, mert talán nem is akarjuk, hogy elhagyjanak minket. Lehet ők sem akarják. Elképzelhetetlen a létünk nélkülük, ez már komoly baj, igen az.
Ha a sors irányítja életünket, mi a célja az olyan személyekkel, akiket jobb lenne nem is ismernünk, de mégis itt hagyja előttünk, karnyújtásnyira vagy egy ölelésre. És miért nem kellünk nekik? Miért hagy a sors játszani? Ez már nem játék, de valahol mégis minden az marad. Mindörökre.
erőt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése