soulbitch, szeretlek!

"tudod drágám az élet nem egyszerű dolog. vannak percek, amikor meghalunk, vannak percek amikor újjászületünk, vannak olyanok, amikor tönkre tesszük magunkat, ronggyá szaggatjuk a lelkünket, porig alázzuk a méltóságunkat, de nem szabad az előző állítás felett átsiklani. vannak percek, amikor újjászületünk!
nehéz, kibaszottul nehéz. nem az, hogy nem kellesz valakinek, hanem az, hogy el kell fogadni, hogy vannak számunkra az aranynál is fontosabb emberek, akiknek nem kellünk. hogy mit mondjak az ilyen típusú emberekről? még megfogalmazni is fájdalmas. tökéletes arc, test melyen nem mersz hibákat találni, zavarba ejtően vonzó mosoly, lehetetlen színű haj, tökéletes bőr, vastag pénztárca, tökéletesen vasalt ruha, még az undorító cipőik is tökéletesek. de szárnyaik nincsenek! csak mi képzeljük azokat oda! nem felel meg nekik senki, nem elég a világ összes pénze sem, a barátaik csak felszínesek, a családjuk katasztrófa, érzelmileg oly annyira primitívek, hogy képtelenek szeretni és... az illatuk?! arról nem kell mesélnem. tökéletes külső és rohadó, romlott belső, amit szeretünk szenvedélyesen, feltétel nélkül, határokon túl. undorodom magunktól, de nem attól, amit teszünk, tettünk vagy valaha is tenni fogunk. hanem attól, amik vagyunk! amiben hiszünk, amit képesek vagyunk szeretni és amit szeretünk szeretni. gondolkozz kedvesem! gondoljunk bele együtt! kulcsoljuk össze a kezünket, tegyük a szívünkre és egyszerre mondjunk ki csak egyetlen dolgot. egyetlen egyet, amiért igazán szerethetőek, amiért emgéri szeretni őket.
nézzünk tükörbe. tönkretettük magunkat. fogyunk, hízunk, sírunk, bulizunk. kell ez?? miről üzen a szemed alatti fekete festék folt?? és a sótól kipirult arcbőr? és a fejfájás az álmatlanságtól? eszünkbe jutna valaha topcicának öltözni akkor amikor nem velük vagyunk? dehogy! hisz az első a kényelem!! de értük még ezt is feladjuk. kellemetlen helyzetekbe hozzuk magunkat csak egy cseppnyi, egy percnyi élvezetért. és takarózhatnánk azzal, hogy csak magunkért tesszük, csak azért mert mi is élvezzük! badarság! percről percre egyre jobban fáj az álarc, egyre többször köpnénk szembe magunkat azért, mert lassacskán elindulunk a pirított ribanccá válás útján.
és igen létezik olyan, hogy soulbitch! itt vagyunk hello! ijesztő, hogy milyen régóta tudom, hogy az vagyok? ijesztő az, hogy tudom mindkettőnknek ez a keresztje? szomorú vagyok! átkozottul szomorú! utálom mindkettőt, mind a négyet, 100at ezret!! hogy jönnek ehhez? mi joguk van ehhez? tudod nekik könnyű. nincsenek érzéseik... mert ők nem csókolóznak, nincs kötődés, ergo nincs bűntudat! hát én csak gratulálni tudok! de jó hangosan!! szeretném látni őket de csak egy percig, amint könnycseppek csorognak a szemük sarkából le egészen az állukig és fájdalomtól összegörnyedve, kezüket a szívükre szorítva guggolnak hátukat a hideg falnak támasztva, mert már nem tudnak hinni a melegben.

... igen ez az, amit soha! sosem fogsz! érzelmek nélkül nehéz érzelmeket produkálni.

de én még mindig szívesebben élek így. hogy lélegzem, látok, tapintok és érzek, minthogy a primitív lelkivilágom fejlettsége egyenlő legyen egy darab kőével. nevess drágám nevesd ki magad, őket. lásd be, hogy ez nem a te hibád! nem hibázol azzal ha mosolyogsz, ha csókolsz, ha ölelsz, ha szeretsz, ha gyűlölsz, ha fájsz, ha haldokolsz, ha újjászületsz! nem hibázol soha! a saját életedben nem hibázhatsz!!!! te nem hibázhatsz magaddal szemben! tudod.. senkinek nincs joga ahhoz hogy téged bíráljon, csak saját magadnak és a jó istennek. és haragszom rád, nagyon haragszom rád, hogy már nem hiszel magadban. nem hiszel abban a lányban, akiben én mindig is hittem és örökké hinni is fogok. akárkivel van, akárhogy néz ki, akármit érez én azt akarom, hogy fogja a kezem és én is az övét. és ha valami bántja?! hosszú hosszú a föld magjáig lenyúló leveleket írjon nekem!! írjon írjon szeressen! egyenlőre és átmenetileg csak engem, úgy ahogy én is teszem vele!"

egy lélektől egy másik léleknek, gondolatok fájdalomról, szerelemről, szexről és életről. fáj a lét, nyughatatlan a test, összeszűkül a tág világ körülöttem. fulladok, nem lélegzem, csak a bőrömmel tapintok. a szívem sebes, és mély friss seb húzódik benne.
hiszem még a csodát, legbelül, eltemetve él még bennem a naivitás a szebb jövő képéről. ott nincs fájdalom, csak két lélek, akik egymásért élnek. két test, melyben összekapaszkodik a két lélek!