2010. augusztus 16., hétfő

háború van az égben

A levegőnek nincs színe, most mégis borostyán színben pompázik. Piros sort és fekete felső van rajtam, ízesített ásványvizet kortyolok, a nyakamról hypnose illat párolog. Ma mindennek színe, illata és íze van.
Hosszúra nyúlik a parázs a cigi végén, nem szürke füstöt fújok ki, hanem kéket. Ma mindennek színe van.
Villám hasítja ketté az eget, majd vészjóslóan dörren egyet. A felhők kuszán bolyonganak. Ma mindenhol érzések cikáznak az atmoszférában.
Kövér könnycseppek kezdenek hullni. Háború van odafent. Többé már az angyalom sem látogat meg. Soha, pedig minden éjjel imát mondok neki, kérlelem, hogy újra jöjjön el, de hajthatatlan. Talán majd egyszer vagy többé nem ebben az életben. Bízom a következő életemben, bízom benne, hogy megszán és majd új, tündöklőbb fényben jelenik meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése