Búcsú, könnyek. Olyan röviden lezártuk ezt a hosszú, hosszú létezést. Annyira könnyű volt leírni a szavakat, azt mondani, hogy "minden jót". Pedig mennyire nem így terveztük. A tervekben valahol ott bújt mélyen a mi. Most pedig lett, te és én. Más utakon, más sorsokban.
Sír az ég, szomorú a föld. Mindenben egy arc van, egy érzés. Metszi a lelkem a távolság túl messze hajtjuk le ma éjjel a fejünket egymástól. A tegnapban még egymás mellett feküdtünk, az arcunk súrolta a másikét, a leheleted a bőrömön égett. És végetért az, amit igazán el sem kezdtünk.
Már nem is fogjuk!
ui.: három dolgot szeretnék tőled kérni: vigyázz magadra, szeresd a cukros fánkokat, és néha nézz be a teréz krt-on a ccc-be, hogy kinevethesd a mezítlábasokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése