Meztelen nő ült a fürdőkádban, a gyertya gyér fénye csókolta körbe a tesét. A kád szélén fiatal férfi ücsörgött, sóvár pillantásokkal pásztázva a lányt. A fürdőszoba ajtó hirtelen, csendben csukódott be.
A nappaliban egy másik lány aludt, párnát ölelve sovány mellkasához. Magas fiú lépett a szobába, leült az ágyra, majd befeküdt az alvó lány mellé. Felkarját simogatta, majd különös, érthetetlen szavakat suttogott a lány fülébe. Álmában elmosolyodott, karjait kinyújtva vonta maga felé a fiú finom arcát. A fiú azelőtt soha nem csókolózott alvó lánnyal, és általában utálta a vonzalom efféle megnyílvánulását. A lány pedig soha nem csókolózott álmában, hideg ajkak égették meztelen bőrét. A fájdalom határáig ölelte a fiút magához, erősen szorította, beszélt is valamit neki, de a fiú újabb csókkal hagyta, hogy a sötétbe borult szoba némaságba essen. Érezhető volt a sötétség, mindössze egy illatos gyertya jelentett fényforrást az éjjeli szekrényen. Vanília illat, egy titokzatos női és egy még titokzatosabb férfi parfüm lengte körbe a lakájos szobát. A lány felébredt álmából és a fiú nyakára lehelt egy csókot...
Álom az álomban, édes álom a valóságban. Már nem fáj, köszönöm, hogy létezel ebben a Világban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése