új év, első nap.

Egy ilyen szürke, esős január 1.-én az ember lánya nem is tehet másként, minthogy a fejére húzza a paplant és újévi koncertet hallgat, majd elszenderül.
A "különös" szilveszter, valahol az én hibám. A kedvetlenség, majd az időszakosan feltörő jókedv állandó váltakozása ólálkodott az esős éjszakában. Ez viszont az első lépés volt, mondjuk úgy, hogy kiváltottam a jegyet ezzel az éjszakával....
Gyors taxi Sz-hez kora reggel, gyors alvás, gyors hazajutás és lassan vánszorgó nap.
Strauss, a te hangod az álmomban, telefoncsörrenések.
Sok, sok víz. Magazinok, könyvek. Csoki.
Telefoncsörrenés, majd egy álomból ismerős hang szuszogása a vonal másik végén...

bye bye 2009

Megint eltelt egy év. Egyre gyorsabban telik az idő, az emlékek összemosódnak. Mi történt egy éve, mi történt tegnap?
Virrasztottunk. Egymásért. Csak egy picit. Utána nem aludtunk jól.
Miért élünk így? Miért nem lehet ez más? Miért? Miért? Miért?
Utolsó napja van 2009-nek. Utoljára keresem ezekre a kérdésekre a választ. Utoljára próbállak megérteni. És azt érzem, mintha utoljára láttalak volna, mintha te vagy én nem is léteznénk. Elengedek magamtól mindent, mert így kell történnie.

Tudnod kell, tudnod, hogy én... gyáva vagyok bármit is mondani.

A minap láttam egy lányt és egy fiút. Látszólagosan nem figyeltek a környezetükre és a mellettük hömpölygő embertömegre. Mindketten pajkosan mosolyogtak a másikra. A fiú súgott valamit a lánynak. A lány elkomorodott és ellépett a fiútól. A fiú visszavonta két puszit nyomott az arcára, majd ennyit mondott: "majd hívj, de tényleg hívj!". A lány egy legyintéssel nyugtázta, majd au revoirt mondott...

.....................................................................................................................................................................................................

Ködös szilveszteri éjszaka. Utoljára indulok útra 2009-ben. Egy olyan személlyel leszek, aki nagyon fontos. Sírtunk már együtt eleget, ma éjszaka bárhol is leszünk nagyot fogunk nevetni. Méltó módon kell köszöntenünk az új évet!! Üdvözlégy 2010!!

Elő a magassarkúkkal!!

we heart it.


Különös Szilveszter... :)

meet me halfway!!

Mert ezt most muszáj!! :)

Találkozunk félúton?

.........................................................................................................................................................................................
Mi kell a nőnek egy alfahím vagy egy metroszexuális csoda férfi? Megmondom őszintén, összezavarodtam.
Melyikkel járunk jobban? Van erre valami útmutató? Vagy mindeki érzésből választ bele? Megint két esélyes dolog, és mint az utóbbi időben megfigyelhető, csak az el nem dönthető "életnagykérdéseire" keresem a választ.

Érzésből választok, érzésből gondolok, érzésből cselekszem, érzésből beszélek, érzésből látok és hallok. Ez értelmes? Nem. De most nem akarok értelmes lenni.

"boldogság"

Végtelen boldogság nincs. Hogy definiálható akkor az egyik legjobb érzésnek titulált állapot?

Először is sehogy. Másodjára meg sok kis örömrésznek. Néha örölünk, de egyfolytában lehetetlen fenntartani ezt a becses stádiumot.

Nos akkor, mivel nincs boldogság illetve van, nevezzük csak idézőjeles boldogságnak. A látszat, meg úgy a rend kedvéért. Ösztönzőbben hat a emberre az, hogy "boldogság", minha azt hallanák, hogy kis öröm... Ilyen ez. Mindenki a legjobbat akarja, általában kevés "munkával".

1. A "boldogságot" ki kell érdemelni.

Hogyan? Megmondom őszintén, ha ezt bárki tudná valószínűleg Ő lenne a Világ legboldogabb embere. Garantált recept nincs de a próbálkozás kötelezően ajánlott. Erőn felül lehet teljesíteni, még az is lehet, hogy jól jár vele az ember.

2. A "boldogságnak" ára van.

Miért? Mert ha már a kiérdemlés megtörtént valamit áldoznunk is kell e helyzetért. Nem lehet minden fenékig tejfel!

3. A "boldogságért" tenni kell.

Miként? Nincs is annál kedvesebb életfilozófiám, hogy a saját sorsunkat mi befolyásoljuk. Elementárisan nem tudom eldönteni, hogy így van-e vagy sem. Módosítom: így is meg nem is.

Talán mindegyik jó tanács közül ez az, ami a legfontosabb. Végtére is, talán tényleg, mi emberek vagyunk felelősek a saját életünkért. Mi dönthetjük el, hogy szükségünk van-e például egy kapcsolatra. Mert mit adhat egy kapcsolat? Mindent vagy semmit. Drasztikus kijelentés, de valahol így van.

Talán most valahol elrontom a saját kis "boldogságomat".

A hallgatásnak ára van... tudom.

we heart it.

kettősséget.

szerelemről - őszintén

"... Karinthy Frigyes írja egy cikkében, hogy ez a szó, hogy "szerelem", csak a magyarban létezik. Más nyelvekben csak "szeretet" van. A zseniális magyar nyelv tudja, hogy ez más. A különbség az, hogy amíg a szeretet egy állapot, a szerelem ugyanez, de még ráadásul vágy is van benne. Vagyis nemcsak szeretjük a szerelmünket, de vágyunk is rá. Szüntelenül. Hiába csókoljuk, öleljük, harapjuk, bámuljuk s vesszük el feleségül - amíg szerelmesek vagyunk, beljebb akarunk menni benne, a testénél, a lelkénél is beljebb, egészen addig, amíg egészen benne vagyunk és "egymáséi leszünk".
Vagyis megszűnik a "külön".
Ez persze lehetetlenség.
Az ember fájdalmasan "külön" van, és egyedül.
Marad hát a szüntelen sóvárgás és vágyódás.
Nem lehet annyira megcsókolni és megölelni és magunkévá tenni valakit, hogy ez a vágy - ha igazi a szerelem - megszűnjön.
Ez egy elementáris kapcsolat.
A férjünket "elhagyjuk" vagy ő "hagy el" minket - de a szeretőnkkel "szakítunk".
Vagyis nem jön le rólunk magától - el kell tépni, szakítani a vágy szálait. Szét kell tépődnünk.
A magyar sprituális nyelv. Ebben a szóban a duálkapcsolatot mondja ki, a lélektársak vonzalmát, azt a platóni történetet, hogy mi valaha egyek voltunk, de szétszakadtunk, s most ezt próbáljuk újra összevonzani, összenöveszteni.
A szerelem szótárában nincs Mi és Ti, és Ő és Ők.
Csak Én és Te.
Nem fér bele senki más.
Ez kétemberes történet. Nekik kell elintézni valamit, ami néha több, mint az élet és több, mint a halál. A lélektan sokszor hasonlítja az őrülethez ezt az állapotot.
Az is. Szent őrület. Nem is kell hozzá látni, ölelni a másik embert.
(Persze nem árt!)
Elég csak rá gondolni.
Sőt, lélekben még tovább is él a szerelem, mint a "valóságban", mert a gyakori testi ölelés, és főleg gondokkal teli házasság, mely már nem ÉN-TE, hanem MI állapot, sokat enyhítenek a vágy intenzításán.
"Kiment a divatból a szerelem?" - ez a címe Karinthy írásának.
Nem alaptalanul. Ez egy transzcendens élmény, ritka manapság. A vallások sem igen szeretik, mert a szerelmes jobban szereti a társát, mint az Istent. Nem lehet vele mit kezdeni. Izzó szemmel, lihegve rohan a párja után, mint a farkaskutya a Katus után.
Voltam már ilyen kutya - tudom mit él át."

Müller Péter: Szerelemről - őszintén

Minden mondat a képembe üvölt. Nem olvastam még ennyire szájbarágósan erről. Mi több nem olvastam még soha ennyire gyönyörűt. Egyszerre lehet sírni és mosolyogni. Egyszerre fáj és babusgat a boldogság. Egyszerre lehet ölelni és eltaszítani valakit. Ellentétek. Duál párok. Vágy. Ne korbácsoljunk fel semmit.

Most látni akarlak, mert ahogy 5 perce mondtad: "nem is beszéltünk ma". Félelmetes, de mi ez? Mit jelent?

we heart it.

christmas edition??

Évente egyszer egy téli éjjel, bűvös, titkos álmok suhannak a szélben...

Szenteste van... Eszembe jut a sok amerikai karácsonyi giccs film, amiken a mai napig függök. Eszembe jutnak a régi karácsonyok, amikor tűkön ülve vártam a "Jézuska jöttét" jelző csengettyű csilingelését.
Eszembe jut a régi izgalom, ami átjárt az ajándékok mohó kicsomagolása közben.
Eszembe jut, hogy teljes szívvel átéltem a karácsony varázslatos hangulatát. Mára ez tovatűnt, hangulat nuku.
Reggel felébredtem. Habos kakaó helyett már egy csésze kávé várt hívogatóan. Keserű volt a megszokott édes kakaó után. Kalács helyett rágyújtok, nem szabad. Elnyomom. Töprengek. Jól van ez így?
Álmatagon feldíszítettem a fenyőfát. Megnyugtat, hogy van, ami nem változik. A fenyő gyantás illata, a lakás minden szegletébe eljutott, amíg a konyhában vígan fortyogott a szintén bejáratódott ünnepi menü. Elsuhanó mosoly árnyéka az arcomon. Hirtelen jött, gyorsan el is ment.
Kizárok mindent és mindenkit. Vagy te és vagyok én. És újra megérkeztem. Hallgatok, de nem tudok. Figyelek, de nem látok. Aztán feltűnsz. Baszottul kell, hogy beszéljünk. Kell neked. Meg nekem is...

we heart it.

"mi zene"... örök.

késő van

Minden egyes naptól mást várunk. Nem mást, hanem valami újat. Újat, ami Jó. A Jó meg vagy elmarad vagy beköszönt a sivár életünkbe.
Az újdonság szele megcsap, figyelmeztet. Göröngyös talajra léptünk. Van még visszaút?
Szeretnék visszalépni, elvégre miről szólhatna egy szánalmas élet jegyzetelése, ha nem a siránkozásról?? A szomorúságról könnyebb siránkozni, mint a boldogság végletességéről elmélkedni...



Adjunk időt az időnek!!!



Gyere haza, mostmár szeretnék rólad írni.

strangers in the night

Idegenek vagyunk az éjszakában? Keressük még a másikat vagy már egymásra találtunk? Létezünk egyáltalán?
Mostanság feltűnően sok a kérdés. Magam sem értek semmit. Semmit...

souls and senses

A csend hete volt és a némaságé. Hirtelenjében, mintha valami gyászos lepel borult volna ránk. Hasonlítunk, de még mennyire. Most kezdtem felfedezni és megdöbbentő a felismerés.

Valóban találkoznunk kellett? Van valami oka, értelme, célja? A lelkünk hol megnyugszik a másik mellett, hol nem.

Lélek...

Gyönyörű szó, valami egészen földöntúli. Beleborzongok a tudatba, hogy létezik a te és az én lelkem. Beleborzongok, hogy találkoztunk. Miért te? Miért én? Miért mi?

Kiszámíthatatlanság...

Decemberi éj. Pustol a hó és dermesztő a hideg kint. Legszívesebben mennék és mennék, amíg a levegő csípőssége könnybe nem lábasztaná a szememet. Mennék és valahol találkoznánk.

ui.: tudom, hogy most valahol a lelkem a tiédet keresi.

........................................................................................................................................................................................

szerelem első látásra.