Először is sehogy. Másodjára meg sok kis örömrésznek. Néha örölünk, de egyfolytában lehetetlen fenntartani ezt a becses stádiumot.
Nos akkor, mivel nincs boldogság illetve van, nevezzük csak idézőjeles boldogságnak. A látszat, meg úgy a rend kedvéért. Ösztönzőbben hat a emberre az, hogy "boldogság", minha azt hallanák, hogy kis öröm... Ilyen ez. Mindenki a legjobbat akarja, általában kevés "munkával".
1. A "boldogságot" ki kell érdemelni.
Hogyan? Megmondom őszintén, ha ezt bárki tudná valószínűleg Ő lenne a Világ legboldogabb embere. Garantált recept nincs de a próbálkozás kötelezően ajánlott. Erőn felül lehet teljesíteni, még az is lehet, hogy jól jár vele az ember.
2. A "boldogságnak" ára van.
Miért? Mert ha már a kiérdemlés megtörtént valamit áldoznunk is kell e helyzetért. Nem lehet minden fenékig tejfel!
3. A "boldogságért" tenni kell.
Miként? Nincs is annál kedvesebb életfilozófiám, hogy a saját sorsunkat mi befolyásoljuk. Elementárisan nem tudom eldönteni, hogy így van-e vagy sem. Módosítom: így is meg nem is.
Talán mindegyik jó tanács közül ez az, ami a legfontosabb. Végtére is, talán tényleg, mi emberek vagyunk felelősek a saját életünkért. Mi dönthetjük el, hogy szükségünk van-e például egy kapcsolatra. Mert mit adhat egy kapcsolat? Mindent vagy semmit. Drasztikus kijelentés, de valahol így van.
Talán most valahol elrontom a saját kis "boldogságomat".
A hallgatásnak ára van... tudom.
we heart it.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése