2009. december 26., szombat

szerelemről - őszintén

"... Karinthy Frigyes írja egy cikkében, hogy ez a szó, hogy "szerelem", csak a magyarban létezik. Más nyelvekben csak "szeretet" van. A zseniális magyar nyelv tudja, hogy ez más. A különbség az, hogy amíg a szeretet egy állapot, a szerelem ugyanez, de még ráadásul vágy is van benne. Vagyis nemcsak szeretjük a szerelmünket, de vágyunk is rá. Szüntelenül. Hiába csókoljuk, öleljük, harapjuk, bámuljuk s vesszük el feleségül - amíg szerelmesek vagyunk, beljebb akarunk menni benne, a testénél, a lelkénél is beljebb, egészen addig, amíg egészen benne vagyunk és "egymáséi leszünk".
Vagyis megszűnik a "külön".
Ez persze lehetetlenség.
Az ember fájdalmasan "külön" van, és egyedül.
Marad hát a szüntelen sóvárgás és vágyódás.
Nem lehet annyira megcsókolni és megölelni és magunkévá tenni valakit, hogy ez a vágy - ha igazi a szerelem - megszűnjön.
Ez egy elementáris kapcsolat.
A férjünket "elhagyjuk" vagy ő "hagy el" minket - de a szeretőnkkel "szakítunk".
Vagyis nem jön le rólunk magától - el kell tépni, szakítani a vágy szálait. Szét kell tépődnünk.
A magyar sprituális nyelv. Ebben a szóban a duálkapcsolatot mondja ki, a lélektársak vonzalmát, azt a platóni történetet, hogy mi valaha egyek voltunk, de szétszakadtunk, s most ezt próbáljuk újra összevonzani, összenöveszteni.
A szerelem szótárában nincs Mi és Ti, és Ő és Ők.
Csak Én és Te.
Nem fér bele senki más.
Ez kétemberes történet. Nekik kell elintézni valamit, ami néha több, mint az élet és több, mint a halál. A lélektan sokszor hasonlítja az őrülethez ezt az állapotot.
Az is. Szent őrület. Nem is kell hozzá látni, ölelni a másik embert.
(Persze nem árt!)
Elég csak rá gondolni.
Sőt, lélekben még tovább is él a szerelem, mint a "valóságban", mert a gyakori testi ölelés, és főleg gondokkal teli házasság, mely már nem ÉN-TE, hanem MI állapot, sokat enyhítenek a vágy intenzításán.
"Kiment a divatból a szerelem?" - ez a címe Karinthy írásának.
Nem alaptalanul. Ez egy transzcendens élmény, ritka manapság. A vallások sem igen szeretik, mert a szerelmes jobban szereti a társát, mint az Istent. Nem lehet vele mit kezdeni. Izzó szemmel, lihegve rohan a párja után, mint a farkaskutya a Katus után.
Voltam már ilyen kutya - tudom mit él át."

Müller Péter: Szerelemről - őszintén
Minden mondat a képembe üvölt. Nem olvastam még ennyire szájbarágósan erről. Mi több nem olvastam még soha ennyire gyönyörűt. Egyszerre lehet sírni és mosolyogni. Egyszerre fáj és babusgat a boldogság. Egyszerre lehet ölelni és eltaszítani valakit. Ellentétek. Duál párok. Vágy. Ne korbácsoljunk fel semmit.
Most látni akarlak, mert ahogy 5 perce mondtad: "nem is beszéltünk ma". Félelmetes, de mi ez? Mit jelent?


we heart it.

1 megjegyzés: